Századok – 1960

Történeti irodalom - The Renaissance 1493–1520 (Ism. Székely György) 409

TÖRTÉNETI IRODALOM 417' pontok körüli gyarmatok szerzése következett Dél-Ázsia különböző pontjain. Brazília partjain rivális franciák megjelenése siettette a portugál támaszpont-építést. J. H. Parry a spanyolok újvilági szerepéről ír. Columbus útjai már spanyol megtelepítést céloztak a felfedezett szigetvilágban, de ő kudarcot vallott. Kibontakozott az indiánokat pusztító kényszermunka. Ilispaniola állattenyésztése táplálta a további, sikeresebb spanyol hódítókat (Jamaica, Cuba, Puerto Rico). Következett a venezuelai és közép-amerikai partok megszállása.Ebben tűntek fel az első conquistadorok. A spanyol gyarmatok bennszülöttcinek kizsákmányolását jogszabályokkal próbálták enyhíteni, egyes papok befolyására. De ezek jól felfogott gazdasági motívumairól a szerző nem szól. Erre következett a legnépesebb indián vidékek leigázása. A szerző színesen ír a mexicoi hadjáratról, nem leplezve árnyoldalait. De idealizálja az indiánok helyzetét a meghódított Mexicoban. Az adminisztratív igazgatást a conquistadorok már nem tarthatták kézben, utánuk a spanyol király tisztviselői jöttek, a királyságnak biztosítva az új területeket. A kötet utolsó fejezetében — túllépve a kötet korszakhatárain — Rich a különböző európai országok részvételét taglalja a tengerentúli terjeszkedésben. Utal a felfedezők más zászló alatt hajózására, a merkantilista jelenségekre. Ez utóbbiakat a Habsburg kézre jutott gyarmati hatalommal szemben erősítette a katolicizmustól elszakadó európai államok önállósági törekvése. Ha a Földközi-tenger vidéke ki kapcsolódóban volt is a keleti fűszerkereskedelemből, a táj saját termékeinek forgalma Észak-Európával egyre növekedett. A fűszerkereskedelmet Portugália állami szervezettel szabályozta, egy ideig Lisszabon uralkodott a gyarmati kereskedelmen, de hamarosan bekapcsolódott a forgalmazásba Antwerpen, az ellenőrzésbe a Fuggerek. A spanyol gyarmatok fő jelentősége fémgazdagságukban volt, az ezüst még bővebben ömlött a spanyol kincstárba, mint az arany. De egy része kölcsönök fejében a Fuggereknek jutott. A beözönlő nemesfémmennyiség áremelkedést vont maga után, s az arany—ezüst árviszony felborult. A drágulás Európa szerte tovább terjedt, nem utolsósorban Antwerpenre. A spanyol gazdasági rendszabályok nem segítettek, az amerikai kereskedelembe más hatalmak is bekapcsolódtak. S amit a spanyolok hosszú és kockázatos liajóúttal, vérrel és fáradsággal szereztek, azt mások kényelmesen és könnyűszerrel vitték tovább hazájukba. A vállalkozók gazdagabbak és erősebbek lettek, a földbirtokosok, ill. a bérmunkások és termelők költségére, ez a nyugat-európai „profitinfláció". Spanyol földön azonban az új vásárlóerő az arisztokratáknak, az uralkodó osztályoknak jutott („jövedeleminfláció"). A Baltikum árucikkeire, nyersanyagára utalt Spanyolország nem mérkőzhetett reménnyel a közbeeső tengeri hatalmakkal. A fejezet felveti Európa és a gyarmatosított területek népesedési problémáit, a gyarmati kényszermunkát és a néger rabszolgaság kezdeteit. A XVI. század második felében az angol tengeri terjeszkedés szállt harcba a spanyollal. A spanyol és portugál gyarmati és tengeri monopóliummal, a pápai illetékességgel szemben az angolok, franciák, hollandok a nemzetközi jogot fejlesztették, a kereskedelem és hajózás szabadságára hivatkozva. Spanyolország nem tudta kielégíteni gyarmatosai szükségleteit, ugyanakkor magas árai és bérei (s tegyük mi hozzá: polgárosult elemeinek fogyatkozása, elnyomása) sokezernyi franciát és olaszt vonzottak a spanyol félszigetre. A fejezet kitér még Anglia jelentőségének felemelkedésére s arra az idejétmúlt századvégi kísérletre, hogy a spanyol—portugál kereskedelem áruit olasz városokon át bocsássák forgalomba. A szerző részletezi az észak-amerikai angol és francia gyarmatosítás, a kelet-indiai holland forgalom megindulását, ezt inkább a kötetet lezáró kitekintésnek tarthatjuk. Ez a fejezeti felépítés megfelel a Clarktól kifejtett célkitűzéseknek: a fejezetek nem kronológiai alapon, hanem rendszerezve alakulnak ki, esetleg a két szempont kapcsolásával, a sorozat politikai, gazdasági, szociális, kulturális és vallási szemszögből vizsgálja a civilizáció történetét, a szempontok kombinációjával (kiemelt cél pl. a történeti folyamat és a társadalmi szerkezet kapcsolatának bemutatása), de óvakodva az erőltetett szintézistől vagy mesterkélt leegyszerűsítéstől; ha államok vagy nemzetek egy csoportjának közös a fejlődése, ezt tartják szem előtt, de ahol szükséges, ott külön tárgyalják a nemzetek, nemzetcsoportok történetét. Az egyes államok külön folyamatos történetét adni nem kívánják (Skandinávia története ennek teljesen áldozatul esett !), nem nemzeti történetek gyűjteményét nyújtják, sem az egyes anyanyelvű irodalmak vagy helyi művészeti iskolák kézikönyvének igényével nem lépnek fel. A nemzetközi események, háborúk mint egészek összefoglalóan kerülnek leírásra, nem pedig nemzetenként szétdarabolva, sőt a hadjáratoknál a hadművészetre, annak társadalmi és gazdasági megvilágítására is figyelemmel kívánnak lenni. Mennyire sikerült a tervezett felépítést, tárgyalási kört a szerzőknek megvalósítani ok? Mindenekelőtt az alkotó és a társadalom haladásáért küzdő nép története fölöttébb háttérbe szorult a tárgyalásban. Az egyes országok történetének leírását meglehetősen elszürkítik a külön kulturális fejezetek, megfosztva a nemzeti történetet a kultúrtörténeti 27 Századok