Századok – 1960

Történeti irodalom - Friedrich Engels; Paul et Laura Lafargue Correspondance (1868–1890) (Ism. Jemnitz János) 394

402 TÖRTÉNETI IRODALOM Ságokat — ez olyan újjászületés, amire büszke vagyok, hogy megéltem." Engels örül annak, hogy a dokkmunkások sztrájkja győzelemmel kecsegtetett (figyelemreméltó, milyen gondosan vizsgálja a győzelem feltételeit, a gazdasági viszonyokat, a burzsoázia és a kispolgárság magatartását). És örül azért is, mert a sztrájkban a munkásmozgalom harcos irányzatának újjászületését látta (П. köt. 312., 316—317., 342., 396., 401. 1.). A több évtizedes, sokoldalú levelezésből viszonylag pontos képet alkothatunk Engels, Paul és Laura Lafargue életéről. Engels öregkorában Helen Delmuth, maj d 1891 г tői (Helen Delmuth halála után) Louise Kautsky segítségével megfeszített tempóban több ember munkáját végzi el, és mint 74 éves korában Laurának (Marx lányai közül kedvencének) írta, tarsolya két Engelsre méretezett tervekkel volt teli. Életének utolsó éveit is elsősorban barájának, Marxnak szenteli. Ezekben az években rendezi sajtó alá a Tőke II. és IH. kötetét. Ezt a munkát, mint Laura а П. kötet megjelenésekor köszönetében írta, senki más nem tudta volna helyette elvégezni. „A munkát, amelyet ön végzett, nem nekem kell megköszönni. Minden szocialistánk, a világ valamennyi országának szocialistája mély hálával tartozik önnek" (1. köt. 301.1.). E bonyolult és igen fárasztó munka mellett (Engels sohasem panaszkodott, de egy-két levélben utalást találunk arra, hogy rheumája és szembántalmai idején mennyire nehezére esett a hosszas íróasztal mellett ülés) ő volt az egész világ nemzetközi munkásmozgalmának gondolkodó agya, jóformán nincs olyan nemzet vagy párt, amely hasznos tanácsokat nem kapott volna tőle. Hihetetlen arányú le.velezést bonyolított le a legkülönbözőbb országokban és ugyanakkor minden Londonba érkezett szocialista megfordult lakásán. E levelezés, a személyi kapcsolatok, állandó nemzetközi olvasottsága révén érthetjük meg, hogy kezét mindig a világ változásának, a munkásmozgalom fejlődésének érverésén tudta tartani. Sokirányú elfoglaltsága mellett lépést tartott a tudományágak haladásával is (lásd a Kovalewski könyvével kapcsolatos Engels—Lafargue levélváltást. II. köt. 406—408. 1.), segíti a szocialisták fiatalabb nemzedékének elméleti fejlődését (Aveling), munkáikban gyakorlati tanácsokat ad a fiataloknak (Deville, Lafargue, lásd ez utóbbi közgazdasági vitáinak előkészítését. П. köt, 228., 231—235.1.), és végül, de nem utolsósorban ebben a periódusban születnek meg (a levelezésben több helyütt megismerjük a születés körülményeit is) magának Engelsnek a tudományos szocializmus elméletét gazdagító írásai. A két megjelent kötet levélanyagában olvashatunk a Család, a magántulajdon, az állam eredetéről, a könyv első nemzetközi fogadtatásáról (П. köt. 203—204. 1 ), a Ludwig Feuerbachról, az Anti Dühring új kiadásáról, a Munkásosztály helyzete Angliában amerikai kiadásáról, a Német parasztháború negyedik kiadásáról, a Kommunista Kiáltvány újrakiadásáról (ezek a kiadások Engels számára mind új munkát, új előszavakat jelentettek) és kisebb újságcikkeiről. A levelekből Engelséhez hasonlóan Laura és Paul Lafargue életét is megismerhetjük. Ez utóbbi azért hangsúlyozandó, mert, mint az a kötet előszavából kitűnik, Paul Lafargue tevékenységéről mindezideig nem jelent meg teljesértékű összefoglaló igényű munka. A levelekből fokozatosan kirajzolódik Lafargue sokoldalú alakja. Magunk előtt látjuk, mint az I. Internacionálé spanyol levelezőjét, majd a francia szocialisták egyik vezetőjét, propagandistát, gyakorlati szervezőt, a II. Internacionálé megalakulásának egyik legfontosabb szereplőjét, önállóan alkotó tudományos kutatót és vitaharcost, újságírót, szerkesztőt, parlamenti képviselőjelöltet és börtönbezárt szocialistát, barátot, apát és férjet; Sokoldalú munkásságának itt csak egy elemét ragadjuk ki — polemikus-tudományos tevékenységét. A levelekből megismerjük azt a Lafargueot, aki kész azonnal tollat ragadni, ha a marxizmust polgári bírálóival szemben kell védelmezni, vagy ha úgy látja, hogy a szellemi tudományok területén a marxizmus szellemében és a marxizmus fegyvereivel, a maga erejével újabb sikereket érhet el. így születtek polémiái Leroy-Beaulieauval, Маш-ice Block-kal, Herbert Spencerrel (jóval később Jaurès-vei) és így születtek meg irodalom- és társadalomtörténeti, filozófiai, közgazdasági és nyelvészeti cikkei is. E levelekből első kézből ismerhetjük meg Lafargue küzdelmes, nehézségekkel teli életét (e nehézségek a szó szoros értelemben veendők, igen sokszor Engels segítette ki őket a gazdasági .szükségből), és megértjük miért nevezte Lenin a „marxizmus egyik legnagyobb propagandistájának". Az ismertetésben el kellett állnunk sok olyan elméleti megállapítás idézésétől, amelyek e levelekben csupán pár sorban elszórtan találhatók, de a maguk helyén rendkívül fontosak. Igen gazdag anyagot kaphat az olvasó a nemzetközi munkásmozgalom korabeli szereplőire vonatkozóan. (Igen értékesek Engels sorai Liebknecbtről, Bebelről, Vollmarról, Vaillantról, Morrisról, Hyndmannról, Domela Nieuwenhuisról stb.) Hasonlóképpen meg kellett fosztani az olvasót a levelek személyes momentumaitól, holott ezzel az ismertetés nagymértékben hátrányára megcsonkult — de ezen a téren semmi sem pótolhatja az eredetit.