Századok – 1960
Történeti irodalom - Erdmann; Carl: Forschungen zur politischen Ideenwelt des Frühmittelalters (Ism. Kubinyi András) 403
TÖRTÉNETI IRODALOM 403 Amikor a könyvet az olvasók, kutatók és könyvkiadók figyelmébe ajánljuk, a levelektől búcsúzva már csak egy gondolatot kívánunk felvetni. E gondolat: mi a két kötetnyi levél tanúlsága a ma olvasója számára t Ügy tűnik, nem tévedünk, amikor az írások mai tanúlságait abban látjuk, hogy a levelezők (természetesen elsősorban Engels) a társadalmi élet alkotóelemeit, erővonalait, változásait rendkívül alaposan, gondosan vizsgálták, következtetéseiket a tényleges helyzet elemzése alapján vonták le. Mindenekelőtt a társadalmi osztályok adott helyzetéből, célkitűzéseiből, erőviszonyaiból indultak ki, de az analízis következő fázisában minden esetben felpattantották az osztályburkokat és az egyes társadalmi osztályok belső szerkezetét is behatóan tanulmányozták, valamint a középrétegek mozgását is figyelembevették. A társadalmi élet változásainál egyaránt számítottak gazdasági, politikai és kulturális jellegű hatásokkal, ezeknek esetenként változó súlyával. E gondos mérlegelés tette lehetővé, hogy Engels az élet által felvettett legbonyolultabb, legváratlanabb jelenségekre is reális választ tudott adni. Engels biztonságát, szilárd hitét, optimizmusát nem törte és nem törhette meg semmi, mert a fejlődés vonalát a való élet tényleges feltételeiből vezette le. E módszerek jellemzik nagy művei mellett ezeket a leveleket is, ez magyarázza az aktuális, zajló események biztos megítélését. Es ma, amikor Franciaország ismét mélyreható politikai változásokon megy át, minden gondolkodó ember külön örömmel, megbecsüléssel kell, hogy kézbe vegye a levelezést, mert a tegnap rejtélyeinek feloldása sok vonatkozásban a ma problémáihoz adja meg a kulcsot. JEMNITZ JÁNOS CAEL ERDMANN: FO RSCHUNGEN ZUR POLITISCHEN IDEENWELT DES FRÜHMITTELALTERS Aus dem Nachlaß des Verfassers herausgegeben von Friedrich Baethgen (Berlin, Akademie.Verlag, 1951. XXIV + 134 1.) KUTATÁSOK A KORAI KÖZÉPKOR POLITIKAI ESZMEVII.ÁGÁHOZ A korán elhalt tehetséges német tudós, Carl Erdmann posthumus tanulmányainak gyűjteményét nyújtja e kötetével az olvasónak a berlini Akademie-Verlag. A szerzőt 1944-ben alkotóereje teljében ragadta el a harctéren szerzett betegség. Korai halálát az tette még tragikusabbá, hogy — noha a Hitler-uralom évei alatt nyíltan szenjbe mert fordulni az uralkodó rendszerrel, és ezért mellőztetésekben volt része— nem érhette már meg a rendszer bukását. Erdmann tudományos működését Portugália középkori története kutatásával kezdte, és mindvégig elsősorban koraközépkori témákkal foglalkozott. Kitűnő forrásközlő, diplomatikus és feldolgozó történész volt. Nem egész két évtizedes tudományos pályája során, nem számítva számos könyvismertetését, több mint félszáz tanulmányt írt. A Baethgen professzor által kiadott kötetben Erdmann hat tanulmányát találjuk leközölve. Az első három tanulmány (A nem-római császáreszme, Király és császárkoronázás az Ottó-kori pontifikáléban, A patriciusi tisztség Hl. Ottó alatt) bizonyos mértékben összefügg egymással, egymás folytatásának tekinthető. Szerző azt igyekszik kimutatni, hogy a római császáreszmén kívül volt Nyugat-Európában egy nem közvetlenül római befolyásra visszamenő császáreszme is. Ennek megjelenési formáját és hatását mutatja be Nagy Károlytól az Ottók koráig, majd pedig kitér a III. Ottó-kori renovatiós politikára. Ezeken a terjedelmes tanulmányokon kívül még három kisebb, XI. századi irodalomtörténeti témával foglalkozó cikket találunk e kötetben. Erdmann — mint ezt témái mutatják — igazi szellemtörténész, bár nem igen várhatjuk a két világháború között élt német tudóstól, hogy rámutasson Nagy Károly és az Ottók császársága létrejöttének társadalmi és gazdasági okaira. Szerzőnk széleskörű fórrá® és irodalomismerettel rendelkezik, és kitűnő meglátásai vannak, Különös erénye, hogy nem elégszik meg a Birodalom történetét kutatva az arra vonatkozó történeti forrásokkal, hanem felhasználja a spanyol és angolszász adatokat is. Igaz, hogy a kutatási körnek ebből a kiszélesítéséből hibalehetőségek is követkéznek. A „Róma-mentes" császáreszméről írt tanulmányban pl. fontos szerepet tulajdonít egy angolszász eredetű császáreszmének. Ugyanis azt találta, hogy néhány angolszász királyi oklevélben az uralkodó császárnak nevezi magát, viszont ezt az intitulátiót nem tudja az univerzális római császáreszméből levezetni. Ez a — kétségkívül szellemes — magyará-24*
