Századok – 1960

Történeti irodalom - Friedrich Engels; Paul et Laura Lafargue Correspondance (1868–1890) (Ism. Jemnitz János) 394

396 TÖRTÉNETI IRODALOM „Vaillant (Auguste Blanqui halála után a blanquisták vezetője) magatartása nagyon jó és egyáltalán nem blanquista. Blanqui elmélete szerint, hogy ne osszák meg az erőket és a lehető legtöbb embert vigyék forradalomba, csak politikai kérdésekkel szabad agitálni, a gazdaságiakat félre kell tenni. Emiatt a blanquisták akciójukat az állandó hadsereg megszüntetésére korlátozzák, de Vaillant szakított ezzel a tradícióval. Nyolc napja, egy blanquista gyűlésen kijelentette, hogy az egyetlen követendő cél a tulajdonforma megváltoztatása és hogy a munkásokat és forradalmárokat ilyen szellemben kell szervezni." Vaillant ezután külön bizottságot szervezett, amelynek feladata a munkások érdekvédelme volt (I. köt. 209. 1.). 1886 tavaszán ért Franciaországba a tonkini francia katonai vereség híre. Nemrégiben Laura Lafargue a francia munkások közömbösségére panaszkodott. A vereség híre ezt a hangulatot elsöpörte, a politikai hőmérő higanyszála hirtelen felszaladt. Laura Lafargue a következő sorokat írta Engelsnek: „Kétségtelen, ha néhány ezer munkás lett volna a Palais Bourbon környékén, a forradalom elkerülhetetlenül bekövetkezik. Semmi sem hat a franciák képzeletére és érzelmeire oly erősen, mint egy külföldi háborúban elszenvedett vereség váratlan híre." Guesde és Lafargue bevetették magukat a pezsgő politikai életbe és mindent megtettek, hogy a közelgő választásokon a broussistákkal egységfrontban léphessenek fel — de ez a törekvés az utóbbiak ellenállásán meghiúsult (I. köt. 280—283. 1.). A Munkáspárt akcióképességét erősen akadályozta a központi munkássajtó hiánya. Központi orgánumot az újabb kísérletek ellenére sem sikerül megteremteni (286—287. 1.). A francia burzsoázia a guesdeistákat ügyes demagóg fogásokkal igyekezett a tömegektől elszigetelni. Részben a franciák sovinizmusát lovagolták meg, amikor a Munkáspártról, mint német pártról beszéltek (190—191. 1.), másrészt az opportunisták és radikálisok a royalista és bonapartiste veszélyt aláhúzva, a Köztársaság védelmére hivatkozva, a köztársaságiak egységét hangoztatva állították maguk mögé a tömegeket. Ezt a stratégiát könnyítették meg számukra a posszibilisták, akik a burzsoá „opportunistákhoz" való tényleges csatlakozásukkal ezt a politikát még inkább legalizálták, a tömegek felé elfogadhatóbbá tették, ugyanakkor a munkásosztály frontját megbontották. Ezért Lafargue és a burzsoá kormánnyal szembeforduló munkások a posszibilistákról mint a kormány „kitartott"-jairól beszéltek. Ez a folyamat még inkább előrehaladt a későbbiekben a Boulanger-mozgalom idején. A körvonalak azonban már ebben a periódusban kirajzolódtak. Ilyen feltételek mellett vettek részt a guesdeisták az 1885 októberi általános választásokon. A választásokon a Munkáspártra adott szavazatok a várt eredmény alatt maradtak, ugyanakkor az első fordulóban meglepetésszerűen sok szavazatot kaptak a monarchisták. A választásokkal kapcsolatos levelezés igen tanulságos, nemcsak azért, mert jellemző részleteket ismerünk meg belőlük (Guesde, Lafargue és Dormoy a Munkáspárt listájával L'Allierban léptek fel. A köztársasági szellemű megyében a polgári köztársaságiak azzal rágalmazták a munkáspárti jelölteket, hogy ezek a monarchisták szövetségesei), hanem azért is, mert Engels Lafargue-gal vitázva mélyrehatóan elemzi a francia politikai helyzetet és az osztályviszonyokat. Ezen túlmenően a francia választások értékelésének vitája is bizonyítja, mennyire szemmeltartotta Engels a nemzetközi politikai helyzet alakulását, az ebből adódó következtetések levonásához mennyire a munkásmozgalom érdekeiből indult ki, ha arra szükség mutatkozott, milyen gyorsan segítségére sietett az egyes munkáspártoknak a bonyolult összefüggések feloldásában, a tények józan felmérésével milyen hamar elejét vette a francia szocialisták pánikhangulatának és ugyancsak a helyzet körültekintő vizsgálata után milyen nagyszerűen tudta felvázolni az események várható alakulását. Az 1885 októberi levelek oly érdekesek, tartalmasak és sokoldalúak, oly jellemzőek a levelezőkre, hogy úgy gondoljuk, érdemes e leveleknél kissé tovább időzni. Lafargue október 7-i levelében beszámol Engelsnek a köztársaságiak és a monarchisták választási propaganda módszereiről. Levelét azzal zárja, hogy a Munkáspárt „szégyenletes vereséget" szenvedett, amihez hozzájárult a munkásosztály megosztottsága, valamint az, hogy a listaszavazás a burzsoá pártoknak kedvezett. Lafargue még október 11-i levelében is arról beszél, hogy a francia szocialisták az október 4-i vereség hatása alatt állnak. A francia közvélemény idegei ideiglenesen felmondták a szolgálatot. A politikai helyzet súlyos, a bonapartisták és royalisták kiegyezhetnek, az események a köztársaságiak számára kedvezőtlenül alakulhatnak. Lafargue és a francia szocialisták a választásban csak vereséget láttak. Engels levele 1885. október 12-ről kelt. Mindjárt levélének kezdetén, polemizálva írja, hogy ő október 4-ben nem vereséget lát. Engels a választási eredményeket más oldalról közelítette meg. A francia helyzet ismeretében a munkásosztály érdekében az „oppor-