Századok – 1960

Történeti irodalom - Friedrich Engels; Paul et Laura Lafargue Correspondance (1868–1890) (Ism. Jemnitz János) 394

394 TÖRTÉNETI IRODALOM fordulatot jelentenek eddigi ismereteink terén. Bizonyítva látjuk ezáltal, hogy a magyar forradalom iránti rokonszenv nem annyira a márciusi oktrojált alkotmány kihirdetésének nyomán lángolt fel és hordozói nem is csak a cseh radikális demokraták kisszámú táborából kerültek ki, hanem a már 1848 előtt is meglevő magyarbarátság lángolt fel a forradalom idején, hordozója pedig a falusi paraszt és az egyszerű munkás volt. A forradalom alatti és az abszolutizmus korabeli magyar—cseh kapcsolatok e fontos adalék nyomán új színekkel gazdagodtak. A cseh radikális demokraták forradalmi rokonszenvével kapcsolatban figyelemre tarthat igényt a „Hej, őesi, Srbové, Slováci" kezdetű forradalmi dal, melyet a cseh burzsoá történetírás gondosan eltitkolt, s amelybén a szerző a radikális demokraták határát túllépő forradalmi demokratikus agitáció jelét látja. Űj megvilágításban szerepelteti Sindelár a szlovák felkelés két résztvevőjének, Janeéeknek és Miksiceknek az alakját is; mindketten megváltoztatták forradalomellenes nézeteiket. Janecek négy évet ült börtönben hazaárulásért, Miksicek pedig egy levelében a magyar—szlovák összefogás eszméjét képviseli és a magyar szabadságharcosokért lelkesedik. A tanulmány érdemben foglalkozik a brünni munkásság megmozdulásával az októberi bécsi forradalom napjaiban és számos példát hoz fel a sziléziai és morvaországi falvak hangulatának érzékeltetésére anélkül azonban, hogy érintené a lakosság nemzetiségi összetételének kérdését és megjelölné a németség helyét ezekben az abszolutizmus-ellenes tüntetésekben. Az olvasót jogos hiányérzet töltheti el ezzel kapcsolatban. Sindelár értékes és részünkről örömmel üdvözölt munkája új és fontos fejezete haladó kapcsolataink kutatásának. Önként adódik a további feladat: a népi visszhang kutatását kiterjeszteni a csehországi falvak és városok lakóira is és ezzel teljessé tenni a Sindelár által megkezdett képet. KOVÁCS ENDRE FRIEDRICH ENGEIS, PAUL ET LAURA LAFARC UE CORRESPONDANCE (1868—1890) I—II. (Paris, Éditions Sociales. 1956. 892, 72, 1.) ENGELS FBIGYES, PAUL ES LAURA LAFARGUE LEVELEZÉSE (1868—1880). I—H. Ügy véljük, a levélírók személye, valamint levelezésük időtartama feleslegessé teszi, hogy felhívjuk akár a széles olvasóközönség, akár a speciálisan e korszakkal vagy a munkásmozgalom történetével foglalkozó történészek figyelmét a nemrégiben francia nyelven megjelent gyűjteményre. A levelezés kiadásához, inkább csak tájékoztatásul, egy-két megjegyzést mégis hozzá kell fűznünk. A most kiadásra kerülő gyűjtemény 573 levelet fog tartalmazni. (Eddig ugyanis csak a 410 levelet [közülük eddig 25 volt ismert] tartalmazó első két kötet jelent meg.) A levelezés Charles Longuet leszármazottainak családi hagyatékából került elő és a Francia Kommunista Párt gondozásában, Emile Bottigelli igen gondos szerkesztésében je lent meg. Az 573 levél közül 233-at Engels írt (92-t Paul Lafarguehoz és 141-et Laura Alarxhoz), ugyancsak 233 levelet írt Engelshez Paul Lafargue és 107-et Laura Lafargue. A rendkívül szerteágazó levelezésben az olvasó tájékozódását a szerkesztő 65 oldalas bevezető tanulmánya és többszáz lapalji jegyzete könnyíti meg. A levelezés tematikáját, jellegét illetően V. I. Leninnek Marx és Engels levelezéséhez fűzött méltató szavait idézhet jük: ,,. . . Az olvasó szeme előtt csodálatos elevenséggel elvonul az egész világ munkásmozgalmának története — e történet legfontosabb mozzanatai és leglényegesebb pontjai. Még értékesebb a munkásosztály politikájának története. Marx és Engels a legkülönbözőbb alkalmakkor, a régi világ és az új világ különböző országaival kapcsolatban, a különböző történelmi helyzetekben megvitatják mindazt, ami a munkásosztály politikai feladatait illető kérdések felvetésénél elvi szempontból legfontosabb. Márpedig az a korszak, melyet a levelezés felölel, éppen az a korszak, amikor kialakulnak a proletártaktika és politika alapelvei . . ." (Lenin, Marx, Engels, Marxizmus. Bpest, Szikra. 1949. 53—54. 1.) Lenin az egész levelezés központi magját, „gyújtópontját" a dialektika mesteri alkalmazásában látta, történeti, és szorosan vett munkásmozgalomtörténeti vonatkozás-