Századok – 1960

Történeti irodalom - Sindelář; Bedřich: Ohlas mad’arské revolúce 1848–49 na Moravé a ve Slezsku (Ism. Kovács Endre) 393

TÖRTÉNETI IRODALOM 393' keleti kereskedő jelenléte intenzív kereskedelmi kapcsolatokról tanúskodik. Ha ezt a leletanyagban olyan nyilvánvaló importtárgyak, mint a sigillaták nem is bizonyítják, a bronzművességben, üvegiparban igen sok importáru mutatható ki. Birodalmon belüli kereskedelem mellett számolnunk kell barbaricumi kapcsolatokkal is. A portorium feliratos anyagának megcsappanása ilyen körülmények között ínás tényezőnek, pl. a császári kezelésbe vételnek tulajdonítható. Természetesen nem vonhatók kétségbe az olyan hanyatlási tünetek, mint az ipari termelés minőségi romlása, amely azonban éppen jól jellemezheti a határmenti virágzás jellegét: magyarázatát szerintem abban kell keresnünk, hogy a szűk kapacitású ipar nem tudott lépést tartani a stratégiai és katonapolitikai okokból támogatott határmenti lakosság emelkedett anyagi lehetőségeivel. Az ipari produkcióban a II. század végétől nagyfokú uniformizálódás figyelhető meg a termelés mennyiségi növekedése mellett. Ez a tömegtermelésre átállt, meglehetősen alacsony nívójú ipar rányomta bélyegét a Severus-kori fellendülés majd minden, a leletanyagban megfogható jelére. Oliva könyve a kitűzött problematika alapos kidolgozása. A magyar kutatás sajnálni fogja, hogy a téma kifejtése nyelvi okokból jórészt hozzáférhetetlen számára. A helyi kutatásban részt nem vevő, tehát sokszor elfogulatlanabb és frissebb szemű kutató hozzászólása új meggondolások elindítója lehet. Pannóniának éppen a Severus-korban jutott világtörténeti méretű szerep: e kornak kutatása felé most fordul egyre nagyobb érdeklődéssel a magyar kutatás. MÓCSY ANDRÁS BEDÊICH SlNDELÁÜ: OHLAS MAD'ARSKÉ REVOLUCE 1848—1849 NA MORAVÉ A VE SLEZSKU (Rozpravy Ceskoslovenské Akadémia yéd. Rocník 67 [1937] sesit 3. 93 I.) AZ 1848—1849-ES MAGYAR FORRADALOM VISSZHANGJA MORVAORSZÁGBAN ÉS SZILÉZIÁBAN A szerző a magyar—óseh kapcsolatok egyik fontos fejezetének megírására vállalkozott: az 1848—49-es szabadságharc népi visszhangját vizsgálja Morvaországban és Sziléziában. Elsőrendű levéltári és sajtóanyag felsorakoztatásával cáfolja a cseh burzsoá történészeknek azt az állítását, mintha a paraszti és munkás tömegek ugyanazzal a soviniszta-nacionalista szemmel nézték volna a szomszédságukban lezajló eseményeket, mint a liberális burzsoázia. Bár a cseh burzsoázia lapjainak némi kis mértékben sikerült az egyszerű embereket megtéveszteniük a magyar szabadságharc lényegét illetően, a Moravskó Noviny reakciós hangja ellen maguk az olvasók szólaltak fel. Igen széleskörű volt a parasztok elfordulása a burzsoá vezetőktől ós a bécsi kormánytól, aminek okát elsősorban a cseh szegényparasztság további bizonytalan helyzetében kell keresni. Az 1849. év elejétől kezdve a morvaországi és sziléziai hatóságok a legnagyobb aggodalommal vették tudomásul a széles körben megnyilvánuló magyarbarátságot, szigorú intézkedésekkel igyekeztek elejét venni a belső lázongásoknak, amelyekre a talaj érettnek látszott. A parasztok nemcsak a feudális terhek eltörlését várták, hanem a nagybirtokok felosztását is, reményeikben csalatkozva megtagadták a részvételt a nemzeti gárdákban és örömmel vették a magyar szabadságharc tavaszi sikereinek hírét. Miközben a morvaországi gyárosok és kereskedők Magyarország önállóságától a morva jólétet féltették s ilyen értelemben cikkeztek a Brünner Zeitungban, a nép körében olyan szállóige terjedt, mely szerint: „Ha az urak oly forrón óhajtják Kossuth bukását, akkor a Kossuth ügye nem az urak ügye, hanem a népé és Kossuth igazi szabadságot hoz nekünk." A tanulmány egy sor érdekes adattal szemlélteti Kossuth rendkívüli népszerűségét 1849 tavaszán a morva és sziléziai lakosság között. Jellemző, hogy Kossuthot sok helyen II. József fiának tartották. A Kossuth iránti rokonszenv egyik formája lett a legszegényebb paraszti rétegek elégedetlenségének. A hatóságok még a szabadságharc leveretése után is hosszú időn át szüntelenül nyomoztak a szabadságharcos kultusz rejtett megnyilvánulásai után. Kossuth a cseh és morva falvakban a szabadságharc jelképe lett, népmondák hőse, aki egy napon katonái élén megjelenik és felszabadítja a cseh népet a Habsburg abszolutizmus és a szociális elnyomás járma alól. A tanulmány szép számmal felsorolt példái igen fontos