Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

A NÉPI MAGYARORSZÁG FEJLŐDÉSE 1945—1900 . 33 A gazdasági konszolidáció alapvető feladata a szocialista ipar termelésének helyreállítása volt. Nem kis dolog ez, amikor az ellenforradalom okozta anyagi kár 22 milliárd forint. 1957 harmadik negyedében az.állami ipar nettó termelése már elérte az ellenforradalom előtti legmagasabb szintet és az évi nettó termelése közel 5 százalékkal haladta meg az 1955-ös színvonalat. Ugyanebben az esztendőben a munkások és alkalmazottak reálbére az 1956. évihez képest 18,6 százalékkal, s 1955-höz képest 32 százalékkal emelkedett. Tehát 1955-höz képest a munkások és alkalmazottak átlagkeresetének 32 százalékos emelkedésével az állami ipar termelésének csupán 5 százalékot? emelkedése állt szemben. Ilyen mérvű béremelést az infláció veszélye nélkül csak a test véri országok gazdasági segítsége tett lehetővé. Pártunk és kormányzatunk ezt nyiltan és őszintén megmondta a dolgozóknak, s azt is, hogy 1958-ban nem emelhetjük tovább az életszínvonalat, hanem az előző évi emelkedést kell saját erőforrásunk megnövelésével biztosítani. Az őszinte és igaz szót a dolgozók megértették és elfogadták. 1958-ban már az új hároméves terv szerint fejlődött tovább népgazdaságunk. Ennek során az állami ipar nettó termelése, a terveket túlszárnyalva közel 14 százalékkal haladta meg az előző évit. Ezáltal alapjában véve sikerült saját erőforrásaink növelésével megszilárdítani az előző évben megemelt életszínvonalat. Sőt 1,6 százalékkal még növeltük is, a dolgozók egyes kisebb kategóriái részére nyújtott bérkorrekciók útján is. A terv ilyen mérvű túlszárnyalása bizonyos mértékben abból is következett, hogy tervező szerveink — félve a korábbi évek túlfeszített terveinek negatív tapasztalataitól — kissé alul terveztek. A tervek túlszárnyalásában azonban a döntő tényező az ipar dolgozóinak megszilárdult bizalma a párt és a kormányzat politikája iránt, az alkotókészség és a munkalendület olyan fejlődése, amely az ellenforradalom, felett úrrá lett tömegek öröméből és lelkesedéséből táplálkozik. Állami iparunknak ez a fejlődése folytatódott tovább 1959-ben is, mégpedig olyan körülmények között, amikor megkezdődött a nagy fordu'at a falu szocialista átszervezésében. A szocializmus erőinek ez az előretörése tovább növelte a munkásosztály bizalmát a párt és a kormány politikája iránt és egyben a munkásság felelősségérzetét is, nemcsak az ipar továbbfejlesztésében, hanem a falu szocialista átszervezésének nagy ügyében, a falu részére nyújtandó fokozottabb támogatás tekintetében is. E megnövekedett bizalomról és felelősségérzetről tanúskodik az MSZMP VII. kongresszusának tiszteletére a múlt év tavaszán indított munkaverseny, amelynek kitűzött céljait a magyar dolgozók nemcsak teljesítették, hanem jelentősen túl is szárnyalták. Hazánkban nem volt még munkaverseny olyan színvonalon, telítve annyi egészséges helyi kezdeményezéssel, mint a kongreszszusi munka verseny. A korábbi években a verseny sok tekintetben formálissá vált és politikai lendületét elvesztette. Ezt felhasználva, a revizionisták demagóg módon igyekeztek lejáratni még a szocialista munkeverseny eszméjét is. Ám a munkaverseny 1958-ban már mind több helyen új életre kelt. Nem felülről, hanem alulról; maguk a dolgozók kezdeményezték az ország különböző vidékein. Ilyen kezdeményezés helyenként már 1957-ben is volt, de 1958-ban országos jelenséggé vált. Ez folytatódott a múlt évben a kongresszusi munkaversennyel, amelynek lendülete valósággal elsöpörte a szocialista versennyel szembeni aggályokat és a kishitűséget. A munkaverseny a szocialista építés fellendülésének természetes megnyilatkozása, a szocialista fejlődés rendkívül érté-3 Századok