Századok – 1960

Történeti irodalom - Oliva; Pavel: Pannonie a počátky krize řimského$ imperia (Ism. Mócsy András) 391

392 TÖRTÉNETI IHODALOM Az első fejezet a forrásokat tárgyalja és mérlegeli felhasználási lehetőségeiket. A második fejezet a kutatás történetéről ad áttekintést, azonban hiányoljuk itt a jugoszláv területek kutatásának megfelelő mértékű ismertetését. Bírálat alá veszi Alföldi András néhány idealista koncepcióját. A felvetett kérdés tárgyalására a harmadik fejezetben tér rá a válság kezdetének problémájával. Leszögezi, hogy a válság gazdasági jellegű volt, kezdetét а П. század végére teszi és jellemzi a válság különböző oldalait, amelyek között a rabszolgatartás válságát, az új társadalmi kategóriák feltűnését, az értékromlást és az osztályellentétek új formáit ismeri fel a legfontosabbaknak. A krízis menetében mint siettető játszott szerepet a barbárok Antoninus Pius óta egyre fokozódó határmenti nyugtalankodása. A határvédelem jelentőségének növekedése előtérbe hozta a hadsereg politikai szerepét. A császári hatalom katonai diktatúra-volta egyre világosabbá válik. A széleskörű irodalomra épített negyedik fejezetben Oliva ismertetést ad Pannónia I. ós II. századi történetéről és belső viszonyainak alakulásáról. Ezután az igen részletes, a teljes magyarnyelvű irodalomra is támaszkodó ismertetés után tér rá az ötödik fejezetben a markomann háborúra, amelynek okául a germán törzsek belső viszonyaiban végbement fejlődést jelöli meg. E változások következtében már Pius alatt is nyugtalanság tapasztalható a dunai limesen. Az utolsó fejezet Pannónia viszonyait tárgyalja a nagy háború után. Mint változást állapítja meg a mezőgazdaságban azt, hogy a katonaság a territórium legionis egy részét bórbevehette, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődésnek indult (Pannónia a IV. században gabonát is exportált!). Az iparban bekövetkezett változásokat jelzi Oliva szerint a termelés bizonyos fokú fellendülése, amely azonban a minőség visszaesésével járt együtt. Az állam sokat fordított építkezésekre és útjavításokra. Nagyszámú keleti kereskedő jelent meg а П. század végén. A kereskedelmi kapcsolatok ennek ellenére bekövetkezett hanyatlását tanúsítja az illyricumi vámszervezet elsorvadása. A viszonylagos gazdasági fellendülés okát Oliva a tartomány katonai jelentőségének növekedésében látja. Különbséget tesz a határmenti és a belső területek között és megállapítja, hogy a viszonylagos fellendülés tétele csak a határmenti területekre érvényes, a belső területek lényegében részt vettek a birodalom általános válságfolyamatában. A könyv mondanivalójának e rövid áttekintése is meggyőz bennünket arról, hogy érdemes lett volna a teljes szövegnek valamely „kongresszusi" nyelven való leközlése. Ennek hiányában Oliva megállapításaival szemben nehéz állást foglalni. Munkájának vázolt gondolatmenete is azt bizonyítja, hogy a kitűzött kérdést igen sokoldalú forrásfelhasználással, gazdag szempontokkal igyekezett megoldani. Csak néhány részletkérdésben nem érthetünk vele egyet. Így pl. téves az az állítása, hogy a törzsek szervezeteiben (civitas) a nemzetségi berendezkedés mellett a területi felosztás is megvolt, amit a Tpagusok jeleznek. Másutt kimutattuk, hogy a pagus lehet nemzetségi jellegű csoportosítás is, azonban a pannóniai törzseiméi még az ilyen értelemben vett pagusok sem mutathatók ki (Die Bevölkerung von Pannonién, Bpest. 1959). A pannóniai civitasok belső felosztása gensek ós centúriák szerint történt. — Nem áll az az állítás, hogy az őslakosságtól elvett földek a katonai csapatok igazgatása alá kerültek. Földet csak veterántelepítések számára vettek el: a katonai territóriumon megmaradt az őslakosság a föld megművelésére. — Nem tisztázottak Septimius Severus katonai reformjai, így a katonáknak bérbe adott földek kérdését óvatosabban fogalmaznám meg. Alig számolhatunk azzal, hogy a katonák ténylegesen részt vettek a föld megművelésében. Ami a markomann háború, Pannónia és a krízis kérdését illeti, Oliva megállapításaival lényegében egyetérthetünk. Pannóniában később jelentkezett a válság és akkor sem egyformán. A limesmenti települések fellendülését a háborúk után a rendelkezésre álló egész forrásanyag tanúsítja. A krízis kezdetének megállapításában azonban sok minden attól függ, hogy a krízis lényegét miben látjuk. A latrones-mozgalom már a П. század közepén elterjedt a dunai provinciákban is, ami vitathatatlan jele a helyzet súlyosbodásának ós a nyílttá váló ellentéteknek. Avidius Cassius lázadása szintén kézzelfogható krízistünet a II. század vége előtt. Ha krízisen a felgyűlt feszültségek nyílt jelentkezését, a gazdasági nehézségek és társadalmi ellentétek következtében előállt kényszerítő helyzetek sorozatát értjük, Marcus Aurelius uralkodása a háborús bajoktól eltekintve is a krízis periódusába esik. Pannónia egyes részeinek Severus-kori virágzását is a krízisadta új helyzetből lehet levezetni: az illyricumi hadsereg politikai aktivitása, a határvédelem egyre sürgetőbb feladatai a dunai limest kulcskérdéssé, a császári politika súlyponti területévé tették. A virágzásnak tehát erős konjunktúra-jellege volt. A magam részéről a vámrendszer (portorium) elsorvadását sem tekinteném a kereskedelem hanyatlása jelének. A limesmenti városokból éppen az utolsó virágzás idején igen sok negotiator ismert: a nagyszámú