Századok – 1960

Történeti irodalom - Oliva; Pavel: Pannonie a počátky krize řimského$ imperia (Ism. Mócsy András) 391

TÖRTÉNETI IRODALOM 391' ját: mi módon lohet meggyorsítani a kommunizmus építését, melyek az új anyagi bázis fő alkotóelemei. A szerző helyt ad azoknak a véleményeknek, melyeknek hangoztatói a szintetikus anyagok térfoglalásának, az atomenergia gazdasági felhasználásának nagy szerepet tulajdonítanak, de, mint mondja, a baladás fősodrában az ország villamosításaáll. (A szerző e folyamat részének tekinti az ipar automatizálását, a mezőgazdaság gépesítését, a nehéz fizikai munka teljes száműzését az emberek életéből.) Zvorikin hangsúlyozza, hogy a technikai bázis ismérveiről szólva nemcsak arra kell ügyelni, hogy az emberek milyen munkaeszközökkel dolgoznak, hanem figyelemmel kell lenni arra is, mekkora a részük e gépeknek a társadalmi munka összfolyamatában. A szocializmus gyakorlati életében a termelés koncentrációja, kombinációja, kooperálása, standardizálása, specializálása a hétköznapok problémájává vált, sikeres megoldásuk előrehajtója lett a termelékenység növekedésének. Mindez párhuzamosan igényli a szocialista társadalom szabad lehetőségeit, a termelő, dolgozó ember hozzáértésének, kulturáltságának emelkedését, a tudomány haladását és szoros kapcsolatát a termelés folyamatával. A. A. Zvorikin rámutat arra, hogy korunk tudományos-technikai haladása, az automatizálás, az energetika alkalmazása megváltoztatta magát a gépet is. A XIX. században Marx a gépről szólva három „lényegileg különböző részt" különböztetett meg: a meghajtógépet, az átviteli szerkezetet és a munkagépet (A tőke. 401. 1.). A XX. század második felében ehhez új elem járul: az automatikus ellenőrző apparátus. Olyan műszerek válnak nélkülözhetetlenekké, amelyek ellenőrzik a futószalagokat, az automatikus gépsorokat, a termelés minőségét stb. A szerző a problematika vázolása, az új technikai bázis alkotóelemeinek, a hozzávezető utaknak körvonalazása után az egyes részterületekről nyújt beható ismertetést. E fejezetek foglalkoznak a Szovjetunió villamosításával, a járművek, vontatóeszközök villamosításával, dieselesítésével illetőleg gázturbinás meghajtásra való átállításával. (Az olvasó minden esetben történeti képet kap az eddig megtett útról, valamint a kérdés technikai-gazdaságossági összefüggéseiről.) A szerző külön-külön fejezetet szentelt a rádióelektronika alkalmazásának, a gépgyártásnak, a nyersanyagok megszerzési módszereiben beállott változásoknak. Végül zárófejezetben foglalja össze, hogy e bonyolult, sokrétű feladat megvalósításában mily nagy szerep iut a tudománynak (elsősorban a fizikának, atomfizikának, kémiának, biológiának, matematikának), hogy mind tökéletesebb eljárásokkal úrrá tegye az embert a természet erői felett. J. J. PAVEL OLIVA: PANNONIÉ A POÉÁTKY KRIZE RIMSKÉHO IMPERIA (CSAV, Studie a prameny. Sr. 15. Sekce historická Praha. 1959. 360 1., 60 szövegközti kép, 2 térkép) PANNÓNIA ÉS A RÓMAI BIRODALOM VÁLSÁGÁNAK KEZDETEI A cseh ókortörténész könyvével egy eddig érdemében alig tárgyalt kérdést vesz vizsgálat alá: mikor és hogyan jelentkeztek a római birodalom válságának jelei Pannóniában, hogyan viszonyult Pannónia válsága a birodalom válságához, és mi volt a nagy markomann háborúk szerepe Pannónia és a birodalom válságának menetében? Könnyű lenne ugyanis a válság felléptét merőben külső körülményre vezetni vissza vagy ennek ellentéteként a háborút a válság szempontjából esetleges és nem lényegbevágó eseményként kezelni. Továbbá: köztudomású, hogy Pannónia olyan speciális fejlődést tett meg, amelyet a birodalom válságának menetébe nem lehet mechanikusan beilleszteni. Csábító lenne tehát Pannónia történetét a birodalmi válság problémájától elszigetelni, és sajátos fejlődését egyedül a markomann háborúkkal és a további harcokkal magyarázni. A kérdésnek a császárkori történet összefüggéseiben való tárgyalása tehát mindenképpen gyümölcsöző feladatnak ígérkezik. Elöljáróban Oliva megállapítja, hogy Pannónia fontos szerepet játszott a birodalom határvédelmében: két erős barbár nép állt határaival szemben, maga a tartomány pedig jó felvonulási terep volt. Későn lett provincia, az őslakosság törzsi szervezetei soká tartották magukat. A rabszolgaság a krízis jelentkezésekor a tartomány legtöbb részén még igen fejletlen volt.