Századok – 1960

Történeti irodalom - [ciril] (Ism. Jemnitz János) 388

TÖRTÉNETI IRODALOM 389' ket a munka sikerrel válaszol meg, ehelyütt lehetetlenség ismertetni. Nem lenne értelme annak sem, ha az ismertetésnek egy általunk adott bővebb tartalomjegyzékszerű felsorolással kívánnánk eleget tenni, mivel akkor címszavakban végig kellene kísérnünk a modern angol történelmet, ami önmagában nem sokat mondana. így a következőkben arra fogunk szorítkozni, hogy megjelöljük azokat a résztémákat, alfejezeteket, ahol a feldolgozás kifogástalanul sikerült, és azokat, ahol az elemzés szerintünk kiegészíthető. Az egész könyvben központi helyet foglalt el az angol—szovjet viszony, kapcsolatok kérdése. A szerző több, kevéssé ismert forrás felhasználásával igen érdekes és alapos elemzést nyújt e kapcsolatok alakulásáról, a Szovjetunióval szemben az angol burzsoázián belül fellelhető több irányzatról, két, egész Európa számára elhatározó jelentőséggel bíró periódusban, 1918—21-ben és 1938—40-ben. Érdekes az a kép, amelyet a szerző a háborút követő forradalmi erjedésről, sztrájkhullámról, valamint az ezekkel együttjáró szociális, politikai reformokról nyújt. E korszakban pontos és tömör összefoglalót olvashatunk az angol kommunista párt megalakulásáról, az ír nép függetlenségi harcáról, az ír Szabad Állam megalakulásáról. Anyaggazdaságuk, részletesebb, behatóbb elemzésük a főbb adatok, tendenciák tömör összefoglalása miatt külön figyelmet érdemel a következő résztémák feldolgozása: a gazdasági helyzet, tőkekoncentráció a stabilizáció éveiben; a gazdasági és világpolitikai ellentétek kiéleződése 1927—29-ben: a gazdasági világválság pusztító hatása az angol gazdasági és politikai életre, különös tekintettel a munkásosztály életkörülményeire, a válság éveiben foganatosított gazdasági (aranyalap feladása, preferenciális vámrendszer, sterlingblokk, protekcionizmus) és angol birodalmi— gyarmati reformok (Westminster statutum) elemzése, a munkanélküli mozgalmak leírása, a nemzeti koalíciós kormány fokozódóan reakciós politikája, fasiszta szervezetek alakulása, kapcsolataik, közéleti súlyuk, a különböző politikai tendenciák elemzése a második világháború előestéjén. Rendkívül tanúlságos és eredményes V. G. Truhanovszkijnak az a kísérlete, ahogyan a második világháború első periódusában a hadihelyzet alakulásából kiindulva közelíti meg az angol politika változásait. E korszakra vonatkozó külön említésreméltóak azok az alfejezetek, amelyek a monopóliumok hadinyereségeiről, a munkásosztály áldozatvállalásáról szólnak. A háború második szakaszát illetően a legtöbb új anyagot ismét a gazdasági élettel, a dolgozók életkörülményeivel, küzdelmeivel foglalkozó alfejezetek nyújtják, ehelyütt kiegészítve azokkal az oldalakkal, amelyek a háború utolsó hónapjaiban kiéleződő angol belpolitikai ellentéteket tárgyalják. A belpolitikai válság szoros összhangban állt a külpolitikai problémákkal. A szerző jól érzékelteti a háború során kialakuló hazai osztályellentéteket és eme osztályellentéteknek a háború (és más tényezők) hatására történő ideiglenes háttérbe szorulását. A háború vége felé ezek az ellentétek természetesen napvilágra kerültek, sokszorosan meghatványozva azzal az eldöntendő alapkérdéssel, hogy milyen legyen Anglia bel- és külpolitikája a háború után. V. G. Truhanovszkij élesen megvilágítja ezeknek a problémáknak összekapcsolódását, a háború utolsó hónapjainak nyílt és rejtett politikai csatározásait. A szerző által meghatározott korszakolásban az utolsó időegység 1945—51. E fejezetben a szerző —- úgy gondoljuk helyesen — a gazdasági problémák vizsgálatából indült ki, és mintegy 35 oldalas összefoglalóban figyelemreméltó képet nyújt a háború utáni Anglia gazdasági nehézségeiről, válságjelenségekről, a Labour Party tehetetlenségéről, szerencsétlen politikájáról, amely végül is oda vezetett, hogy megszilárdult, tartóssá vált az a háború idején megindult folyamat, amelynek eredményeként Anglia gazdaságilag függő helyzetbe került az Egyesült Államoktói. A gazdasági viszonyok elemzése mellett jól használhatóak a könyvnek a politikai, elsősorban világpolitikai változásokat összefogó ténymegállapító alfejezetei. Tekintettel V. G. Truhanovszkij gondos adatkezelésére, a feldolgozott irodalom nagyságára, ós nem utolsó sorban a téma arányaira, jelentőségére, úgy gondoljuk a későbbi munkát segítjük elő, ha a továbbiakban felvetjük a feldolgozás néhány fogyatékosságát. A szerző joggal nagy súlyt adott a „hand off" mozgalomnak. Azonban a mozgalom arányait, aktíváit és vezetőit, hatását az angol társadalom rétegeire, a közvéleményre nem mutatja meg. Többször említi, hogy az angol munkásmozgalom legharcosabb élcsapata a bányászság volt. Itt ismét elmarad az ok elemzése. (E vonatkozásban egyéb tényezők mellett utalunk J. Kuczynski adataira az angol munkásság különböző csoportjainak erősen eltérő fizetésére vonatkozóan.) Az általános sztrájk előtörténetével, lefolyásával kapcsolatban több fontos mozzanat említését hiányoljuk. Nem mutat rá a szerző az 1925-ös Scarborough! szakszervezeti és liverpooli Labour Party kongresszus közötti lényeges eltérésekre, nem kíséri kellőképp nyomon a pártvezetőségnek a Vörös Péntek óta folyó visszavonuló politikáját, nem mutatja ki koncepcióját, amelyet memoire irodalom alapján meg lehetett volna tenni, nem konkretizálja a bányatőkések követeléseit, nem mutatja meg a politikai küzdelmet, amelyet a Labour Partyn a szakszervezeteken belül nem túl