Századok – 1960
Történeti irodalom - P..K. ALEFIRENKO:A parasztmozgalom és a parasztkérdés oroszország ban az 1730-1750-es években (Ism. Niederhauser Emil) 384
384 TÖRTÉNETI IRODALOM A terjedelmes monográfia — ezt aligha kell az eddigiek után ismét hangsúlyozni — egy eddig ilyen szempontból és ily mélységben fel nem dolgozott jelentős történelmi korszak társadalomfejlődésének első marxista értelmezését kíséreli megadni. Bámulatos tájékozottsága a széleskörű forrásanyag minden területén, szilárd marxista szemlélete és módszere adja maradandó értékét. Éppen úttörő volta miatt (ami az ókortudomány és benne a marxista ókortudomány mai fejlettségi fokán nem véletlen!) azonban nem egy értékelése, megállapítása, elemzése vitathatónak látszik. Az Altheim-féle elmélet reakciójaként a válság külső, katonai komponenseit szinte teljesen mellőzi. A Galliáról, Pannoniáról szóló fejezetek olvasója alig szerez tudomást arról, hogy ebben a században a két tartományt ismételten végigpusztították a benyomuló barbárok, s ez nem maradhatott hatás nélkül belső életükre. Például a galliai önálló császárság keletkezését és megszűnését kizárólag Gallienus, ill. Aurelianus belpolitikájával magyarázza, holott közrejátszottak benne egyfelől Valerianus és Gallienus katonai balsikerei, másfelől a Claudius Gothicus uralmával kezdődő „reconquista" eredményei. Ugyanígy elhanyagolja a hadsereg barbarizálódásának kérdését, aminek figyelembevétele nélkül a katonák politikai állásfoglalásáról csak egyoldalii képet lehet adni. Bizonyos egyoldalúság van abban, ahogy a III. században a társadalmi harcot csak a szabadokon belüli aspektusában tárgyalja: ez a szerzőnek, már több szovjet kutató (Kazsdan, Kovaljov, Szjuzjumov stb.) által vitatott ama koncepciójára nyúlik vissza, amely szerint a IV. században a rabszolgatartó rend lényegében már megdőlt, tehát Constantinus óta lényegileg feudális társadalmi rend uralkodott a birodalomban. Ézt a koncepciót — amely arabszolgatartás vitalitását lebecsüli — a szovjet kutatók jórésze elutasította. A szerzőnek ugyanezen, vitatható koncepciójából fakad a földbirtok két típusa közötti különbségek túlbecsülése, a nagybirtok haladó jellegének túlértékelése, a későrómai municipium és a korai görög polisz közötti különbségek bizonyos elhomályosítása, valamint a nagybirtokos arisztokráciával szembenálló városi lakosság politikai szerepének pesszimista értékelése. Ha az előbbiekben az ismertetett mű néhány vitatható, vagy további kidolgozást igénylő mozzanatára rá is mutattunk, — a római történelem talán legproblematikusabb szakaszának ezt a feldolgozását csak tisztelettel és hálával fogadhatjuk. Tisztelettel az egész kérdéskomplexumot megvilágító, adatszerű rendszerezésért, és köszönettel a felvetett, s a kutatásban nyilván még sokáig gyűrűző problémákért, amelyek egyikétmásikát talán a szerzőtől eltérő módon kell majd megválaszolni, de semmiképpen sem lehet szabadulni ennek az igényes, s a materialista történettudomány magaslatán álló munkának hatása alól. Ehhez a könyvhöz vissza-vissza kell térnie minden kutatónak, aki a jövőben a római történelem eme szakaszával foglalkozni akar. HAHN ISTVÁN П. К. АЛЕФИРЕНКО КРЕСТЬЯНСКОЕ ДВИЖЕНИЕ И КРЕСТЬЯНСКИЙ ВОПРОС В РОССИИ В 30—50-X Í ГОДАХ XVIII ВЕКА (Москва, Изд. Академии Наук СССР. 1958. 422 стр., 1 карта) Р. К. ALEFIREN КО : A PARASZTMOZGALOM ÉS A PARASZTKÉRDÉS OROSZORSZÁGBAN AZ J_730 —-1750-ES ÉVEKBEN Ahogy I. Péter korszakának viharos, sorsdöntő eseményei és a XVIH. század második felének a francia forradalom korszakához közeledő, nagy változásokkal terhes évtizedei közt az 1730—50-es évek, a palotaforradalmak és a tehetségtelen nőuralkodók korszaka az előbbi kettőhöz viszonyítva sokkal kevésbé keltette fel a történetírás figyelmét általában, épp így a Kondratyij Bulavin-féle felkelés és Jemeljan Pugacsov nagy felkelése állt a század parasztmozgalmaival foglalkozó történészek figyelmének előterében, a közbenső évtizedeket a nyugalom korszakának tekintették, amikor az osztályerők viszonylag egyensúlyban voltak és nagyobb kitörésekre nem került sor. Pelageja Kuzminyicsna Alefirenko itt ismertetett könyvével új megvilágításba helyezi a korszakot és az egész kérdést. Alefirenko, a XVIH. század történetének szakértője, a diplomáciatörténet és a társadalmi gondolkodás történetének egyes részlet-
