Századok – 1960

Történeti irodalom - Ausch Sándor: Az 1945–1946. évi infláció és stabilizáció (Ism. Ránki György) 378

378 TÖRTÉNETI IRODALOM tettek közzé ennyi a Tanácsköztársaság hadtörténetére vonatkozó okmányt, ami nagy mértékben elősegíti a tudományos kutatók munkáját is. A válogatással kapcsolatos gondok és nehézségek mentik a bírálatban felsorolt hiányokat. A magyar Vörös Hadsereg története a szocializmusért való küzdelem egyik jelentős fejezete volt. A Kossuth-könyvkiadó a jelenkori történetírás egyik jelentős adósságát törlesztette azzal, hogy lehetővé tette a dokumentumkötet idejében való megjelenését. A szocialista jövő építése megkívánja, hogy ismerjük a múltat, ezért kívánjuk ezt a munkát minden öntudatos gondolkodó ember kezébe. FOGARASSY LÁSZLÓ AUSCH SÁNDOR : AZ 1945—1946 ÉVI INFLÁCIÓ ÉS STABILIZÁCIÓ (Budapest, Kossuth Kiadó. 1958. 189 1.) Felszabadulásunk után, amint a dolgozók az ország gazdáivá váltak, úgy kerültek gazdasági fejlődésünk kérdései a mindennapi élet problémái közé. Ennek számtalan előnye mellett megvolt azonban az a hátránya, hogy íji gazdasági élet problémáit tanulmányozó kisebb-nagyobb cikkek, tervjelcntések mellett eddig alig vagy egyáltalán nem került sor népi demokráciánk gazdasági fejlődésének egyes etapjait tudományosan feldolgozó nagyobb munkákra. Auscli Sándor munkája tehát úttörő jellegű, ugyanakkor színvonalas mű, mely tudományos alapossággal világítja meg az 1945—40 évi magyar infláció és stabilizáció bonyolult problémáit. A munka öt fejezetre oszlik. Az első az infláció lényegének és osztálytartalmának rövid összefoglalását kívánja nyújtani. Már a rövid összefoglalás is túlmegy a kérdésre vonatkozó — az utóbbi években eléggé elterjedt — vulgáris magyarázatokon, elsősorban azáltal, hogy rámutat: bár az infláció közvetett beavatkozás a nemzeti jövedelem elosztásába a tőkések javára, mégsem lehet azt egyszerűen az uralkodó osztály gazdaságpolitikájaként feltüntetni. Az infláció magyarázata, definíciója bár tudományos színvonalon történik, alapjában utal arra, hogy e kérdés elméleti kidolgozásában várnak még tennivalók a marxista közgazdaságtanra. Aminthogy korántsem meggyőző a szerző magyarázata az ún. visszatartott inflációval kapcsolatban sem. Hiszen az a megállapítása, hogy a szabadversenyes kapitalizmus állama nem avatkozott be a gazdaságba, ezért az infláció átfejlődhetett második szakaszába, viszont az imperializmus állammonopolista tendenciái ezt megakadályozzák — nem elfogadható. Valójában aki tisztában van a legújabbkori inflációk történetével, az tisztában van azzal, hogy a legnagyobb méretű inflációk éppen az imperializmus időszakára esnek (Németország, Görögország, Magyarországot nem számítva ide). Az infláció két fázisának tisztázása világos és helyes. Itt a probléma — nézetünk szerint — abban áll, hogy az egyik fázisból a másikba való átmenet körülményei nem elég tisztázottak. Nem nyer ugyanis magyarázatot az, vajon a mai kapitalista viszonyok között hogyan tudják megakadályozni az infláció első fázisának — melyet a tőkés országok gazdaságpolitikája használ fel — továbbfejlődését. Bár talán ez a kérdés túl is nő Ausch Sándor munkáján. Feltétlenül igen jónak tartjuk viszont a szerzőnek a népi demokratikus viszonyok között végbement infláció létrejöttéről alkotott képét. Â második fejezet röviden a második világháború pénzügyi politikáját foglalja össze (az 1945—46. évi infláció közvetlen előzményeként). Ez a fejezet 1955-ben már önálló tanulmány formájában is megjelent, azóta a szerző csupánbsekély változtatásokat eszközölt rajta. Talán a fejezet összefoglaló jellegéből adódik, hogy benne néhány kiváló számítás, a háború alatti hitelpolitikára vonatkozó helyes elemzés jónéhány felületes, elnagyolt megállapítással váltakozik. Igen színvonalas a munka elemzése a háborús kiadások finanszírozását illetően, a német s magyar pénzügyi politika rövid összehasonlítása, a magyar infláció menete, a német adósságok s a magyar infláció közti összefüggés megállapítása mind növelik a munka értékét. Úttörő jellegű a szerző számítása a magyar háborús kiadások összegére vonatkozólag. (Ez azonban egy-két helyen kisebb korrekcióra szorul.) A munkának a győri programra vonatkozó megállapításai azonban nem elég mélyek. A szerző az 1938 után bekövetkezett fellendülést erősen lebecsüli. A győri program hatásának közvetlen időszakát 1940 második feléig tehetjük, ez alatt az ipari ter-