Századok – 1960

Történeti irodalom - Kovács Endre: Magyar–délszláv megbékélési törekvések 1848/49-ben (Ism. Katus László) 370

370 TÖRTÉNETI IRODALOM lenül állott az ellenség támadásával szemben". Kossuthot azonban mintegy kiemeljük a Batthyány-kormányból. Ezt a nyilvánvaló leegyszerűsítést nagyon érdekes módon már egyedül ez a Kossuth forráskiadvány is megcáfolja. (Ha pedig a Batthyány-kormány válogatott iratanyagát is közzé tennénk, a kép még világosabb lenne.) A kiadvány tükrözi, hogy „Kossuth működésében nem szorítkozott a pénzügyminiszterségre. A pénzügyminiszteri feladatokon túl Kossuth részt vett a kormány egész politikájának intézésében; mint Pest város képviselője élénk szerepet játszott a július 2-ra összehívott népképviseleti országgyűlés életében; mint laptulajdonos és hírlapíró a »Kossuth IIirlapjá«-n keresztül a közvéleményt igyekezett irányítani" (Előszó 11—12. oldal). Ugyanakkor azonban — jellegéből adódó Kossuth-központisága ellenére is — tükrözi ez a kiadvány 1848 nyarának teljesebb politikai képét, amelyből azt a végső következtetést lehet levonni: 1848 szeptembere elválaszthatatlanul össze van kötve 48 nyarával, abból nő ki. A szabadságharc morális, de ezen túlmenően politikai, sőt katonai előkészítése is a Batthyány-kormány időszakára esik. (A minisztertanács — melyet, mint Kossuth július 3-án írja: a múlt országgyűlés útnak eresztett „mint az indus rege szerint Isten az első embert, pénz nélkül, hadsereg nélkül, fegyver nélkül" — a nemzetőrség megszervezése mellett már május 15-én elhatározza 10 000 „rendes nemzetőr", honvéd toborzását, s a katonai kiadások fedezésére 2 millió kamatozó közpénztári kincstár-utalvány, valamint 12 ós fél millió 1 és 2 forintos bankjegy kibocsátását. Kossuth június 7-én azt írja Pázmándynak: „Önkénteseink toborzása vígan megy, már alkalmasint talpon van a 10 000. Szegednél 20 000 embert concentrálunk. — Csányihoz a Dráva innenső partjára útban van 5000, és mint tartaléksercg a Tolna, Baranya, Somogy, Szala mobil nemzetőrség, s a hónukból kiűzött horvátok.—Imposant készülünk." Amikor az új népképviseleti alapon választott országgyűlés összeül, a kormány első dolga 200 000 újonc és 42 millió forint hitel megszavaztatása. Lényegében még július—augusztusban megkezdődik — a szabadcsapatok s az önkéntes nemzetőrség szervezésével •— a honvédség toborzása, az országgyűlés még ezalatt elfogadja „a végveszély hcroicus eszközéinek a papírpénz kibocsátásának a gondolatát, sőt a nyomására való technikai előkészületek is még augusztusra esnek. Augusztus 21-én a képviselőházi vitában így vonja meg Kossuth a nyári hónapok mérlegét: „Nem tehettem annyit, amennyit tenni óhajtottam volna; de nem lehetett, mert a körülmények zsibbasztólag hatottak minden oldalról; de tettünk annyit, a mennyit lehetett." Nyilván nem is lehet az ismertetés célja, hogy kereteit meghaladó vitába bocsátkozzék, de a kérdés felvetést mindenképpen szükségesnek érezzük, hiszen éppen a források közzététele teszi lehetővé a történelmi valóság gazdagabb és sokoldalúbb megértését. Ennek a hatalmas sorozatnak pedig csak ez az egyetlen kötete is még számos többékevésbé feldolgozatlan kérdés helyes megítéléséhez ad majd komoly segítséget. UNGEK MÁTYÁS KOVÁCS ENDRE : MAGYAR—DÉLSZLÁV MEGBÉKÉLÉSI TÖREKVÉSEK 1848—49-BEN (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1958. 141 I. Értekezések a történeti tudományok köréből. Űj sorozat 5.) Történetírásunk a felszabadulás óta 184.8—4.9 történetének a feltárása körül tett talán a legtöbbet. Forradalmunk és szabadságharcunk történetének ennek ellenére még számos tisztázatlan problémaköre és eddig kiaknázatlan forrásanyaga van. Ezek közé tartozik elsősorban a nemzetiségi kérdés története, amelyet eddig csak az egyik — kétségtelenül a legfontosabb és az események tényleges alakulásában domináló — oldaláról vizsgáltunk: az egymással szembenálló nacionalizmusok összeütközésének, • fegyveres küzdelmének szempontjából. Kovács Endre tanulmánya a másik oldalról közelíti meg ezt a súlyos problémát, s gazdag — részben eddig ismeretlen — anyag alapján bemutatja, hogy milyen fontos szerepük volt azoknak a szabadságharc egész történetén végighúzódó, meg-megújuló erőfeszítéseknek, amelyek a magyarok és a nemzetiségek szükségszerűen kirobbanó össze-