Századok – 1960

Történeti irodalom - Kossuth Lajos az első magyar felelős minisztériumban (Ism. Unger Mátyás) 366

TÖRTÉNETI IRODALOM 367' Az első szakasz forrásai zömükben a minisztérium gépezetének megszervezésével kapcsolatosak. A régi kormányszervek megszüntetése, az új miniszteriális kormányzat kialakítása láthatólag óriási feladat. Kossuth is teljes erejével beleveti magát ebbe a szervező munkába. Ebben a szakaszban teremti meg az önálló pénzügyigazgatást. Ennek megfelelően a jellegzetes irattípusok: a kinevezések, a pénzügyminisztérium ügyviteli szabályzata, személyi állománya, a többi tárcával közös feladatok megoldását célzó átiratok,a bécsi jegybankkal és az osztrák pénzügyminisztériummal — akülügyminisztérium közvetítésével — folytatott levelezés, a bányahatóságokhoz, a harmincad- és sóhivatalokhoz intézett utasítások, rendeletek, melyek a korábbi alárendeltséget és függőséget akarják a legradikálisabb úton megszüntetni. A források másik csoportja az önálló pénzügyek megteremtéséről beszél. Kossuth számot vet a való helyzettel, tervez és a döntő feladatok megoldására összpontosítja erejét. Ezt láthatjuk a — jegyzetekkel együtt szinte tanulmánynak tekinthető — pénzügyi kimutatásban ( 29.1-), a hitelbank tervezetében, a kamatozó közpénztári kincstárutalványok kibocsátásával, az országos gyűjtéssel kapcsolatos tervezetekben és rendeletekben, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal 12,5 millió értékű 1 és 2 forintos bankjegy kibocsátásárakötött szerződésben, a salétromgyártás megszervezésében, az első katonai táborok felállításával kapcsolatos iratokban. Kossuthot ebben a szakaszban elsősorban saját minisztériuma köti le, bár kétségtelenül érződik a forrásokból, hogy nem pusztán egy a miniszterek sorából. Szerepe a minisztériumban közjogi súlyát messze meghaladó, s ez magyarázza, hogy az általános politikai kérdésekben is döntő szava van. Beleszól a külpolitika irányításába — Galícia, Nagybritannia iránti politika —, megfogalmazza a királyi biztosok megbízó levelét, a Jellasics felfüggesztéséről, majd ké• sőbb a báni méltóságától való megfosztásáról szóló királyi leirat-tervezetet. A második szakasz forrásai július—augusztus hónapból valók. Az általános politikai helyzet közben sokat változott. A bécsi udvar kétszínűsége, az osztrák minisztérium ellenséges magatartása mind nyilvánvalóbb lesz. A Délvidéken már véres harc folyik, s Jellasics egyre nyíltabban készülődik a támadásra. „A haza veszélyben", s közben a forradalmi lendület Európa-szerte veszít erejéből. „Eddig az európai mozgalmak hatalmas szárnyai vitték ügyeinket, itt az idő, hogy a magunk lábán járjunk"-—mondja Kossuth július 15-én. Belpolitikai téren nagyjelentőségű tény, hogy július elején összeül az első népképviseleti országgyűlés, és a külpolitikai nyomás terhe alatt egyre élesebbé válnak az ellentétek a Batthyány-kormányon belül. Kossuth politikai jelentősége megnő. Ő a kormány képviselője az országgyűlésen. Július 1-től megjelenik saját sajtóorgánuma: a „Kossuth Hirlapja". Mindez rendkívül érdekesen mutatkozik meg a forrásokban. Ennek a szakasznak a legjellegzetesebb forrástípusa a parlamenti beszéd és a hírlapi cikk. Július elejéig átmenetileg mindegyik hiányzik. Az első szakaszban Kossuth elsősorban szakminiszter, most újra elsősorban politikus és az ország első publicistája. Erről tanúskodnak teljes számban közzétett országgyűlési beszédei (köztük a július U-i, az olasz kérdésben és a hadsereg megszervezéséről elhangzott felszólalásai és indítványai), hatalmas pénzügyminiszteri jelentése és költségvetési tervezete, az aktív békepolitikát, a felkészülést elősegítő hírlapi cikkei. A kisebb jelentőségű pénzügyigazgatási iratok általában Duschek aláírásával mennek ki, Kossuth jóformán csak a hadi vonatkozású iratokkal foglalkozik közvetlenül. A harmadik szakasz iratai a lázas szeptemberi napok történetét tárják fel szeptember 22-ig. A nagy ellentétek, a nagy kétségek és a nagy elhatározások az iratokban is tükröződnek. Törvényesség vagy forradalom, megadás vagy élethalál harc, újabb Batthyány-kormány vagy Országos Honvédelmi Bizottmány, stb. Kossuth szinte állandóan a szószéken van. Megnyilatkozásai (beszédei és cikkei egyaránt) a külső és belső feszültségtől patetikusabb liangvételűek lesznek, telezsúfolódnak biblikus' képekkel. Sinkovics István gondosan számbaveszi Kossuth összes felszólalásait és cikkeit, s igen jól megszerkesztett összekötő szövegeivel művészi módon megrajzolja a hátteret is. A szerkesztői munka, a sajtó alá rendezés munkája általában mintaszerű. Sinkovics Istvánnak ezen a téren bizonyos mértékig igazodnia kellett a Barta István által kiadott kötetek forrásközlési módszereihez. Sinkovics István azonban nemcsak hogy jól felhasználta a többi kötet módszerbeli eredményeit, hanem elsősorban a jegyzetelés területén jelentékenyen tovább is fejlesztette. Mindezeket bizonyítva láthatjuk, ha csak felszínesen is áttekintjük a szerkesztői munkát. Igen nehéz feladatot jelentett a kiválasztás, az elhatárolás. Mit közöljön a szerkesztő a kutatómunka során előkerült forrásokból? (Ezzel a kérdéssel Sinkovics István hosszabban foglalkozik a kötet előszavában — 7—13. 1.) Örülünk, hogy a kiadványban helyt kapott Kossuth minden országgyűlési beszéde, felszólalása. (Sajnos, a zárt üléseken elhangzottakat Sinkovics István is csak újságcikkekkel vagy visszaemlékezésekkel pótolhatta.) A kötetben lehető legteljesebb gyűjteményét kapjuk Kossuth újságcikkeinek is.