Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

A NÉPI MAGYARORSZÁG FEJLŐDÉSE 1945—1900 . 29 Az ipar ezután ismét fejlődött, nettó termelése 1955-ben 8 százalékkal emelkedett és elérte az 1938-as színvonal 262%-át, az 1949-es színvonal 204%-át. 1956 első felében a termelés tovább emelkedett. A munkások és alkalmazottak reálbére is növekedett, néhány százalékkal.-Ugyanekkor az ipar perspektivikus terv nélkül dolgozott. Ennek fő oka abban keresendő, hogy a gazdaságpolitikai vezetés a dogmatikus hibáktól is és a joboldali befolyás okozta bizonytalanságtól is nehezen tudott szabadulni; a gazdaságpolit ika ennek következtében kidolgozatlan volt, és nem tudta biztosítani, hogy időben elkészítsék a szolid tervgazdálkodáshoz szükséges több évre szóló népgazdasági terveket. A mezőgazdaságban ismét megindult a termelőszövetkezetek lassú fejlődése, am;

azonban az 1953 előtti agrárpolitika alapvető hibáinak felszámolása nélkül történt. Ez pedig a szektás hibákhoz való visszakanyarodást, az egyéni parasztok termelő tevékenységének ösztönzésétől való félelem feléledését vonta maga után. A politikai életben a zavarok növekedtek, mert a dogmatikus hibákkal való következetes leszámolás tovább húzódott és erőtlenné vált a revizionista jelenségekkel szembeni eszmei-politikai harc. Ugyanakkor a kispolgári ingadozás, amely az 1953—54-es Nagy Imre-féle politikából erőt merített, szélesebb talajt nyújtott a revizionista hangulatok és a frakciós tevékenység számára. Ilyen volt nálunk a helyzet, amikor 1955 májusában a SzKP küldöttsége és a JKSz képviselői kiadták a belgrádi nyilatkozatot. E nyilatkozat által az SzKP képviselői elismerték a jugoszláv párttal és Jugoszláviával szemben 1948 után követett politika komoly hibáit és kifejezték készségüket a két ország és a két párt közötti testvéri viszony létesítésére. A nyilatkozattal egyetértettek a többi kommunista pártok is, köztük a mi pártunk is. Mi is komoly hibákat vétettünk a JKSz-szel és Jugoszláviával való viszonyunkban. A kommunista pártok a belgrádi nyilatkozat elfogadásával bíztak abban, hogy az megkönnyíti a JKSz-nek az általa elkövetett elvi és politikai hibák kijavítását. Ez természetesen mindenekelőtt a JKSz belső ügye volt, de ettől íüggött a többi kommunista párttal való viszonyuk alakulása. Ismeretes, hogy a JKSz vezetősége a nyilatkozatot nem saját hibáinak kijavítására, hanem azok igazolására igyekezett felhasználni. A mi pártunkban a belgrádi nyilatkozat hatása növelte a vezetéssel szemben azt a követelményt, hogy következetesen javítsa ki a „baloldali" hibákat, s ugyanakkor vigyázzon arra, hogy a nyilatkozatot ne magyarázzák jobboldali módra, ne használják fel a revizionista hangulatkeltés és frakciós tevékenység fokozására. Az MDP-féle vezetés egyik követelménynek sem tudott eleget tenni. Éppen ezért Nagy Imre és társai, akik a párton belüli frakciózás útjára tértek, a belgrádi nyilatkozatot a revizionista aknamunka számára tudták felhasználni. Nagy Imrét a frakciózás miatt az MDP soraiból ugyan eltávolították, de az ő frakciós szervezkedésének ez nem vetett véget a párt sorain belül sem. Nagy Imre és társai egyébként nem elégedtek meg a JKSz-ben hivatalosan elfogadott revizionista tételekkel, hanem tovább mentek, a jugoszláv Gyilasz példáját követték és a proletárdiktatúra felszámolásának titkos programját dolgozták ki, mégpedig „leninista" köntösbe csomagolva. (Ez a Nagy Imre-féle program ma már közismert, s elemzésére most nem térek ki.) 1956 februárjában zajlott le az SzKP nagyjelentőségű XX. kongresszusa. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor gyors fejlődése, valamint a nemzetközi békeövezet létrejötte — amely a szocialista országokat és a békeszerető