Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

A NÉPI MAGYARORSZÁG FEJLŐDÉSE 1945—1900 . 27 Emié keztetek itt ismét arra, hogy az akkori begyűjtési miniszter, Nagy Imre — mint a Rákosi-—Gerő-féle gazdaságpolitika egyik végrehajtója — igyekezett ^elméletileg" is megalapozni azt, hogy a begyűjtési rendszer a NEP-politika visszaszorításának eszközévé vált. 0 írta 1951. július 1-én a Szabad Népben, hogy ,,a terménybegyűjtés nem szükségintézkedés", hanem „a kibontakozó szocialista tervgazdálkodás szerves része", amely „hivatva van a javak munka szerinti elosztásának elvét megvalósítani" és a város és falu között „a kölcsönös gazdasági kapcsolatok és együttműködés új formáit" megteremteni. A valóságban ez a begyűjtési rendszer messze volt attól, hogy megvalósítsa a „javak munka szerinti elosztásának elvét". A paraszti kisárutermelés ezt nem is tudja megvalósítani, sem kötelező beszolgáltatással, sem anélkül. A város és falu közötti új „kölcsönös gazdasági kapcsolatok" terén sem a begyűjtési forma az, amelyre elengedhetetlenül szükség van; ez a forma a me zőgazdaság kollektivizálása után sem feltétlenül szükséges. Az szükséges — akár a kötelező beszolgáltatás, akár a felvásárlás más formái esetén is —, hogy a város és falu gazdasági kapcsolatainak tartalma megfeleljen a munkáshatalom, a munkás—paraszt szövetség és az egész népgazdaság alapvető érdekeinek. A súlyosan eltorzított begyűjtési rendszer ennek nem felelt meg. A NEP-politika gyors felszámolására való törekvés érvényesült és nagyobb „sikereket" ért el a kisiparral és kiskereskedelemmel szemben. A magánkisipar és kiskereskedelem visszaszorítását könnyen lehetett gyorsítani adminisztratív eszközökkel: csak az iparengedélyt kell visszavenni. Ilyen módon következett be az a nem kívánatos helyzet, hogy a magánkisipar 1950—52-ben túlságosan összezsugorodott. Ezt eléggé illusztrálja az a tény, hogy amíg 1948-végén a kisiparban foglalkoztatottak együttes száma — önállóak és alkalmazottak együtt — 339 ezer fő volt, ez a szám 1953 februárjára 53 ezerre csökkeni. A csökkenés 286 ezer fő! E csökkenéssel szembenállaz állami könnyűipar jelentős fejlődése. Tudvalevő azonban, hogy az ipari fejlődés egyik komoly hibája volt a könnyűipar túlságos elmaradása a nehézipartól, a városok és az egész ország gyorsan növekvő igényeitől. A magánkisipar csökkenésével szembenáll a szövetkezeti kisipar és a tanácsi helyi ipar fejlődése is. De e két ipari csoport sem fejlődött annyira, hogy kellően ellensúlyozhatta volna a korábban igen jelentős magánkisipar tevékenységének ilyen mérvű összezsugorodását. 1952-ben a kisipari szövetkezetekben 63 ezren, s a tanácsi helyi iparban 49 ezren dolgoztak; ez együttesen 112 ezer fő. A magánkisiparban bekövetkezett 286 ezer főnyi csökkenést a Ktsz-ek és a tanácsi helyi ipar e fejlődése még nem pótolhatta. A gazdaságpolitikai hibák egybefonódtak a politikai és kulturális életben elkövetett hibákkal, amelyek a személyi kultusz légkörében elmélyültek és súlyos károkat okoztak a szocializmus ügyének. A marxi—lenini eszmék dogmatikus alkalmazása gyöngítette eme eszmék erejét és hatását a különféle polgári és kispolgári nézetek elleni ideológiai harcban, nehezítette eme eszmék terjedését és megértését, nehezítette a szocialista kultúrforradalom fejlődését, növelte a kispolgári ingadozást és könnyítette az ellenséges támadásokat a marxi—-lenini eszmék és a szocialista építés ellen. A személyi kultusz légkörében kerülhetett sor a karrieristák és talpnyalók előnyomulására, korábban rendes emberek karrierista és talpnyaló elfajulására is; és súlyos provokációkra, a forradalmi törvényesség megsértésével a forradalom zászlójának beszennyezésével.