Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

A NÉPI MAGYARORSZÁG FEJLŐDÉSE 1945—1900 . 25 A két világrendszer harcának a kiélezése idején kezdődött el hazánkban az első ötéves terv megvalósítása. A tervnek már említett irreális túlfeszítésén kívül más súlyos hibái is voltak. Ezekhez tartozott az alapanyaggyártás és energiatermelés elmaradása a gyorsan fejlődő feldolgozó ipar rendkívül megnövekedett szükségleteitől. Ez igen komoly feszültséget teremtett az ország külkereskedelmi helyzetében: megnövelte a nyersanyag és félkészáru behozatali szükségletét, amit nem tudtunk kellő mennyiségű és gazdaságosan exportálható termékek kivitelével ellensúlyozni. Ugyanekkor az iparfejlesztés nem számolt eléggé az ország adottságaival, teret adott túlzott önellátási törekvéseknek és egyben leszűkítette annak lehetőségét, hogy kevesebb fajta, de nagy tömegben, nagy szériában gyártandó és ezért olcsóbb, könnyebben értékesíthető termékekkel tegyük gazdaságosabbá egész népgazdaságunkat és egyben külkereskedelmünket. Az iparfejlesztés nem épült eléggé a szocialista országokkal való gazdasági együttműködésre, nem igyekezett azt hatékonyabbá tenni, az ország számára jobban hasznosítani. Mindezekre itt most csak utalok. A gazdaságpolitikánkban elkövetett hibákat nem lehet csupán szocialista építésünk gyermekbetegségeinek tekinteni, amelyek a saját tapasztalataink elégtelenségéből és részben a szovjet tapasztalatok gépies másolásából fakadtak. Ez ugyanis csak részben igaz. A tapasztalatlanságból származó hibákat mindenekelőtt az a dogmatikus szemlélet tette súlyossá, amely az MDP vezetésében a szocialista forradalom győzelme után jelentkezett és más hibáknak is forrásává vált. A szocialista rendszer rendkívüli életereje és a nép teremtő akarata mutatkozott meg'abban, hogy az ipar fejlődésében a tervezési hibák ellenére nagy és maradandó eredmények születtek. De ugyanakkor az életszínvonal emeléséhez szükséges alapok jórészt átkerültek a beruházási alapokba, másrészt felemésztette azokat a gazdaságosság követelményeinek háttérbe szorítása, különösen a külkereskedelemben. Az életszínvonal 1951—52-ben a 49-es szint alá esett. A szocialista gazdasági rend törvénye, hogy az építésnek együtt kell járnia a gazdasági és kulturális létfeltételek állandó javulásával, az életszínvonal rendszeres emelésével. E törvény az 1951—53 években nem érvényesült, ami komoly politikai zavart is előidézett. Ezt csupán enyhíti, hogy a kulturális és egészségügyi ellátottság ebben az időben is évről-évre javult. Az életszínvonal elmaradásának egyik fő oka, vagy talán éppen legfőbb oka az volt, hogy a mezőgazdaság terén még az eredeti, tehát mérsékelt terv fejlődési előirányzatát — amely mintegy 40—42%-os fejlődést írt elő — sem tudtuk teljesíteni. A mezőgazdaság lényegében stagnált, a háború előtti színvonalon. S ugyanekkor az ötéves terv során a városok lakossága és ellátási igénye gyorsan növekedett, a könnyűipar mezőgazdasági nyersanyagszükséglete is mind nagyobb lett, s a feszült külkereskedelmi helyzet is több mezőgazdasági terméket követelt. A mezőgazdasági termelés 40—42%-os emelése egy kisparcellás, kisárutermelő mezőgazdaságban nem öt, de 25 év alatt is alig teljesíthető. A terv persze a szocialista átszervezésre számított. Azonban ilyen termésnövekedés egy olyan időszakban, amikor a szocialista átszervezés nagy feladata még csak megoldásra várt — irreális terv volt. Ennek 50—55%-ra való felemelése csak növelte az irrealitást és egyben azokat a hibákat is, amelyek az agrárpolitikában jelentkeztek. A mezőgazdasági termelés ilyen mérvű ötéves emelkedése csak azután válhat reálissá, ha a falu szocialista átszervezése már alapjában