Századok – 1960

Közlemények - Kerekes Lajos: Magyar külügyminisztériumi iratok Ausztria annexiójának előzményeihez 303

MAGYAR KÜLÜGYMINISZTÉRIUMI IRATOK AUSZTRIA ANNEXIÓJÍNAK ELŐZMÉNYEIHEZ 305 egyezményt, Olaszország elsőként' és a leghatározottabban tiltakozott annak életbeléptetése ellen. Hogy a jövőben minden hasonló kísérletnek elejét vegye — bármilyen nagy áldozatot követelt is az olasz ipartól —, létrehozta az ún. Brocehi-féle olasz—osztrák gazdasági szerződést, amely jelentős gazdasági kedvezményeket nyújtott Ausztriának. Az osztrák külpolitika „olasz-kurzusa" Dollfuss kancellár hatalomrajutása után szinte kizárólagossá vált. Ebben a külpolitikai okok mellett az is közrejátszott, hogy Dollfussnak belpolitikai okokból is szüksége volt Mussolini teljes támogatására. 1933 őszén Olaszország és Ausztria között már titkos katonai egyezmény állt fenn, amely szerint egy esetleges Németországból kiinduló katonai támadás esetén olasz csapatok sietnek az osztrák kormány segítségére.4 Az olasz—osztrák szövetség éle tehát Németország ellen irányult. Ámde — és éppen ebben rejlik a római paktum ellentmondása — Hitler hatalomrajutása után az olasz és német külpolitikai érdekek a legfőbb területeken (a békeszerződésben teremtett status quo megdöntése, Anglia és Franciaország monopol helyzetének gyengítése, gyarmati hódítások, fegyverkezés stb.) egybeestek. 1933 februárjában Mussolini — aki nagy örömmel fogadta Hitler kancellári kinevezését — a berlini olasz követ útján üzenetet intézett Hitlerhez. Meggyőződését fejezte ki, hogy a két fasiszta nagyhatalom ha összefog, komoly eredményeket érhet el, de ennek érdekében szükséges lenne a köztük levő vitás kérdések kikapcsolása. Olaszország és Németország érdekei csak az Anschluß kérdésében keresztezik egymást, ezért arra kérte Hitlert, hogy a két ország barátsága és ennek révén elérhető értékesebb hódítások kedvéért mondjon le az Anschluß követeléséről.5 Goring és Papén 1933 áprilisi római látogatása alkalmával azonban kiderült, hogy Németország nem hajlandó Mussolini kívánságát méltányolni. Feltehető, hogy Hitler merev visszautasítása mögött belpolitikai meggondolás rejtőzött, hogy ti. a könnyen megvalósíthatónak vélt Anschluß-szal konszolidálják a náci rezsimet. (Ezt látszik igazolni az a körülmény, hogy a Saar-vidéki népszavazás, a fegyverkezési egyenjogúság bejelentése, a rajnai zóna megszállása révén elért külpolitikai sikerek után sokkal hajlékonyabb volt az osztrák kérdésben, mint korábban.) Az Ausztria elleni akciók 1933—34-ben egyre drasztikusabb alakot öltöttek és betetőzésüket az 1934. július 25-i bécsi lázadásban érték el, amelynek maga Dollfuss is áldozatául esett. Németország erőszakos politikája miatt 1934—35-ben a német—olasz viszony átmenetileg kiéleződött, Olaszország Angliához és Franciaországhoz közeledett, bár ezen államoktól mély imperialista ellentétek választották el. A római paktum másik tagját, Magyarországot a Monarchia összeomlásától kezdve erős érdekszálak fűzték Ausztriához. Eltekintve az 1867 óta fennállott közös külpolitika tradícióitól, az ellenforradalmi Horthy-rendszert revizionista törekvései is Ausztria felé orientálták, mert Ausztria hidat alkotott a kisantant gyűrűjén keresztül. Magyarországot a húszas évektől kezdve kettős cél vezette Ausztriában : távoltartani minden olyan külpolitikai iránytól — így elsősorban a kisantanttól —, amely a magyar revizionizmus érdekeivel ellenkezik, másrészt — éppen e külpolitikai cél sikere érdekében is — gátat vetni Ausztria demokratikus átalakulásának. 1920-ban lázas 4 Országos Levéltár (a továbbiakban O. L.) Külügyminisztérium (a továbbiakban Küm.) res. pol. о. 1934. 23. tétel. 934. sz. 5 O. L. Küm. res. pol. 1933. 23. tétel. 123. sz. 20 Századok