Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

22 NEMES DEZSŐ múlta felül a gyáripar 1938-as termelését. Nagy sikere ez a szocialista tervgazdálkodásnak. A mezőgazdaságban nem volt ilyen mérvű fejlődés. A mezőgazdaság rekonstrukciója a paraszti kisárutermelés alapján ment végbe, s már az is igen komoly eredmény, hogy a kisparcellás mezőgazdaság a háború előtti termelési színvonalat 1949-ben nagyjában elérte. Az életszínvonal emelkedésének alapját az ipari és a mezőgazdasági termelés fejlődése együttesen teremti meg. Az ipar előrelendült, a mezőgazdaság még a háború előtti szinten mozgott. A munkásosztály reálbére 1949-ben mintegy 10—12 százalékkal haladta meg az 1938-as szintet. A mezőgazdaság elmaradása az ipartól egyébként „örökölt" tényező. Mint ismeretes, ezt a visszamaradást a tőkés országokban megoldhatja a kapitalista mezőgazdasági nagyüzemek előretörése a kisüzemek fokozatos kiszorítása árán. A szocialista állam viszont megteremti annak a feltételeit, hogy a parasztság —- a népi állam támogatásával — létrehozza a saját szövetkezeti nagyüzemi gazdaságait. A szocialista állam szervez állami gazdaságokat is. Ezeknek feladata sokrétű: többek között az is, hogy a városok áruellátását részben, biztosítsák és az is, hogy az egész mezőgazdaság szocialista átszervezését támogassák. 1948 után az állam hozzáfogott az állami gazdaságok szaporításához, a kulákbirtokok egy részének, főleg pedig a maradék úri birtokoknak az igénybevételével. 1948-ban megindult a termelőszövetkezeti mozgalom is. Létrejött az állami gépállomások országos hálózata a mezőgazdaság gépesítésének gyorsítása, s mindenekelőtt a termelőszövetkezeti mozgalom támogatása érdekében. 1948 a kulturális fejlődésnek is jelentős esztendeje. A legjelentősebb kulturális és egyben politikai eseménye az egyházi iskolák államosítása, amely a elemi és középiskolák közel kétharmad részét érintette. Ez lehetővé tette a nyolc osztályú általános iskola rendszerének országos kiterjesztését. A nép kulturális felemelkedése szempontjából ennek jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A társadalom politikai fejlődésének fontos eseménye volt a nemzeti függetlenségi népfront megalakulása 1949 tavaszán. Az egykori Baloldali Blokk pártjai és a kisgazdapárt közös politikai szövetségbe tömörültek, elfogadták a Magyar Dolgozók Pártja Programnyilatkozatát és a szocialista építés programját, elismerték az ország nyilvánossága előtt az MDP vezetőszerepót. A népfront létrehozásában résztvettek a tömegszervezetek is, melyek jelentősége a szocialista építés során nem csökken, hanem növekszik. A népfronthoz csatlakozott' a Balogh—Parragi-párt, a Radikális Párt és a Polgári Demokrata párt is. A koalíciós pártok közül egyik sem tartotta fenn külön programját, s a kidolgozás alatt álló első ötéves terv célkitűzéseit tette magáévá, vállalva a részvételt annak megvalósításában. 1949 májusában tartottuk meg a harmadik országgyűlési választást a felszabadulás óta. A 45-től 49-ig lezajlott három választás visszatükrözte azt a nagy politikai fejlődést, ami négy esztendő alatt, a demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átnövése idején és a szocialista forradalom első nagy sikereinek eredményeként ment végbe. Az 1949-es választás volt az első, amelyet már nem jellemzett a pártok versengése; s a népfront egységes programmal és egységes választási listával lépett az ország népe elé. Ez volt az első olyan választás, amelyen a pártok képviseleti aránya is a szocialista