Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

A NÉPI MAGYARORSZÁG FEJLŐDÉSE 1945—1900 . 21 amely döntött a kommunista párttal való egyesülés mellett, kizárta soraiból Kéthlyt, Bán Antalt és társait, vagyis azokat, akiknek — nézeteik és magatartásuk következtében — nem volt helyük az egyesült pártban. Megkezdődött az egyesülés gyakorlati végrehajtása, előbb az alapszervezetekben, aztán a középszervekben s befejeződött az egyesülési kongreszszussal. A két munkáspárt egyesülésével 1948 júniusában megalakult a Magyar Dolgozók Pártja. A két munkáspárt között 45—47-ben vetélkedés, pártversengés folyt, mely nem egyszer éles formákat öltött, komoly súrlódásokat idézett elő, sok energiát vont el mindkét párttól és reményeket ébresztett a burzsoázia soraiban. Ám a pártversengésnek nemcsak negatív oldala volt: ennek során a két párt ideológiája ós politikája vívta meg a történelmileg szükségszerű harcot. Olyan eszmei-politikai küzdelem volt ez, amely a közösen vállalt és közösen folytatott országépítő munka menetében, s e közös munka tapasztalatainak felhasználásával ment végbe. Mindez azt eredményezte, hogy a leninista eszmék behatoltak és elterjedtek a szociáldemokrata pártban is, amelynek tagsága mind közelebb került a kommunista párthoz. A szocialista forradalom győzelmével erre a teljes politikai egységre nagyobb szükség volt, mint valaha. A munkásosztály és párt jai előtt álló feladatok megnőttek. Az egész társadalom szocialista átszervezésének nagy feladata elé került, amit hosszú, szívós áldozatkész munkával, egységes akarattal és egyesült erővel lehet csak megoldani. Az egyesülés valóraválásával a munkásmozgalom nagy kérdése oldódott meg: a munkásság politikai egységének megteremtése a forradalmi marxizmus eszméi alapján. Még nehéz volt az ország gazdasági helyzete. 1947-ben az újjáépítés munkája meggyorsult, az ipari termelés színvonala jelentősen nőtt az előző évhez képest és az 1938-as szintnek a 87 százalékát érte el. A városi dolgozók életszínvonala átlagban véve még nem érte el az 1938-ast, kivéve a felszabadulás előtt legalacsonyabban kereső munkásrétegeket. A falu régi nincstelenjei és szegényparasztjai a földesurak eltávozása után már lényegesen jobban éltek, mint régen; többet ehettek. De még szegénység volt: a városban is és a falun is. Ennek legyőzése további erőfeszítést követelt. Hiszen nemcsak az 1938-as kereseti színvonalat kellett elérni, hanem biztosítani kellett annak mielőbbi túlszárnyalását és állandó emelkedését. Gyorsítani kellett az egyre növekvő kulturális igények kielégítését és biztosítani a kulturális forradalom kibontakozását: kiszélesíteni a közoktatást, fejleszteni a főiskolákat és egyetemeket, segíteni a tudomány, az irodalom, a művészet fejlődését és a nép közkincsévé tenni azoknak igazi értékeit. Gyorsítani kellett az egészségügyi ellátás fejlesztését, a társadalombiztosítás rendszerét, az anya- és csecsemő védelmet. A szocialista állam, jellegénél fogva, mindezeken a területeken sokkal nagyobb feladatokat tűz maga elé, mint bármilyen más állam, legyen az a legdemokratikusabb és leggazdagabb kapitalista ország állama is. Mindezek alapja természetesen a gazdasági fejlődés, a termelés, amely a társadalom részére szükséges értékeket létrehozza. A szocialista átalakulás, a munkásosztály hatalmának teljessé válása nagy lendületet adott a további országépítő munkának. A hároméves tervet a dolgozók 7 hónappal a határidő előtt, 1949 végére nemcsak teljesítették, hanem jelentékenyen túl is szárnyalták. Ennek eredményeként az újjáépítés már 1948-ban alapjában véve befejeződött. 1949-ben az ipari termelés színvonala 28 százalékkal felülmúlta az 1938-as szintet. Ezen belül az állami ipar 37 százalékkal