Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

20 NEMES DEZSŐ után, a nagyburzsoázia gazdasági hatalmának felszámolása után ilyen pártok Magyarországon már nem maradhattak fenn. Végbement a demokratikus forradalom átnövése a szocialista forradalomba, győzelmeskedett hazánkban a második szocialista forradalom. Ismét polgárháború nélkül, vértelenül, de már sokkal kedvezőbb világhelyzetben, mint 1919-ben. Akkor az antant-hatalmak hamarosan megszervezték a katonai intervenciót a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Most a nyugati hatalmak az amerikai atombombamonopólium ellenére sem voltak erre képesek. A Szovjetunió hatékony segítséget és védelmet nyújtott az ilyen kísérletekkel szemben. Az átnövés a parlamentáris kormányzati formák íélhasználásával ment végbe, elkerülve a fegyveres felkelést, tömörítve a munkásosztály körül a nép döntő többségét. A békés átnövés feltételeit a munkás—paraszt demokratikus diktatúra biztosította, keresztülhúzva az ellenforradalmi erők polgárháború kirobbantására irányuló terveit. Az amerikai tőkések előálltak ugyan a Vargha Béláék által már 1945-ben kívánt segélyakciójukkal, a hírhedt Marshall-tervvel, bár később, mint ahogy ezt az itthoni jobboldali erők várták. Megkísérelték, hogy az ország nyomorát kihasználva a pénzügyi segítség ürügyén avatkozzanak be az ország életébe és védjék meg a tőkés rendet. Késlekedésük fő oka talán éppen az volt, hogy ők még a nyomor növekedését várták, amikor pedig az ország már kezdett kilábalni belőle. Nem sokra mentek a kísérletükkel. A magyar népnek nem Marshalisegély és amerikai felügyelet kellett, hanem azt követelte, hogy a nyugati hatalmak adják vissza a sok milliárd értékű nyugatra hurcolt magyar javakat, a magyar nép jogos tulajdonát. A Nemzeti Bank aranykészletét 1946-ban viszszaadták, de a kihurcolt gyári berendezéseket és készleteket — amelyeknek értéke az aranykészlet értékét többszörösen felülmúlta — nem adták vissza. Az elrabolt magyar koronaékszereket is maguknál tartják, Habsburg Ottójukkal együtt. A szocialista forradalomba való átnővr

és politikai betetőzése a két munkáspárt egyesülése. A burzsoázia veresége, az 1947 szeptemberi szociáldemokrata pártlázadás összeomlása és a szocialista építés kommunista programjának nagy győzelme megnyitotta az utat a két párt egyesüléséhez. A kommunistaellenes aknamunka elvesztette lába alól a talajt és a szociáldemokrata pártban a balszárny mind határozottabb támadásba ment át. Ennek célja már az volt, hogy keresztülvigyék a megrögzött reformistákkal való szakítást, a szociáldemokrata ideológia feladását, a marxista—leninista eszmék elfogadását, s ezen az alapon a kommunista párttal való egyesülést.Sietni is kellett ennek megvalósításával, mert a párt munkástagjai, a szocializmus tényleges hívei mind nagyobb tömegben mentek át a kommunista pártba. 1948 elején bizonyos földindulás történt ebben a tekintetben, amit csak a kommunista párt hat hétre szóló tagzárlata állított meg 1948 február havában. A szociáldemokrata párt vezetői — megszabadulva előbb Séligtől és néhány társától — felismerték a dolog sürgősségét. Megértették azt, hogy a forradalmi fejlődés érdeke immár sürgősen követeli a munkásosztály politikai egységének teljessé tevését egységes forradalmi munkáspárt teremtésével. Megértették azt, hogy mind a magyar, mind pedig a nemzetközi munkásmozgalom számára a legkívánatosabb, ha a szociáldemokrata párt nem tűnik el, mint oldott kéve a viharban, hanem a párt kongresszusa kimondja a kommunista párt egyesülési javaslatának elfogadását —- a marxizmus—leninizmus elvei alapján, a proletárdiktatúra lenini elveit elismerve. 1948 március elején összehívták a párt rendkívüli kongresszusát,