Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 243 tult középnemesi vezetőréteg helyére lépve független középosztályként töltse be annak — Szekfü szerinti — rendeltetését.18 3 Szekfü történetszemléletének, politikai nézeteinek ismeretében joggal feltehető a kérdés: lehetett-e más, mint borúlátó? Hiszen, ha valaki a kapitalizmus általános válságának idején a kapitalizmuson belül keresi a válság megszüntetésének lehetőségeit, és azért kívánja reformokkal toldozni-foldozni, óvni a fennálló rendet, nem jut-e szükségképpen zsákutcába? Ha valaki észreveszi a már régóta reakcióssá vált uralkodó osztályok politikai vezetésének csődjét, de csak azért keres új réteget — hol a vezetőrétegben, hol az annak deklasszált tagjaiból és más elemekből létrejött értelmiségi és hivatalnoki rétegben, amelyet a 30-as években már egyre inkább a parasztságból, 1939 után pedig már a munkásságból is kívánt felfrissíteni —, hogy meggátolja a haladás ekkor már egyedül következetes harcosának, tehát a vezetésre ekkor már egyedül alkalmas forradalmi proletariátusnak az uralomra jutását, — lehet-e más, mint pesszimista? Hiszen, ha kellő éleslátással rendelkezik — és Szekfünek jó szeme volt —, észre kellett vennie, hogy hiába fáradozik. Minden kísérlete meddő lesz, amellyel a munkásosztály helyett bárhol másutt keresi a társadalom igazi szükségleteinek megfelelő vezetőt. A történeti igazság azonban megköveteli, hogy szó essék Szekfü Gyula pesszimizmusának még egy, még hozzá pozitív forrásáról is. Szekfü azért is szemlélte különösen borús tekintettel a Horthy-korszak viszonyait és fürkészte bánattól elhomályosított szemmel a jövőt, mert úgy látta, hogy a nácizmus európai terjeszkedésével párhuzamosan egyre csak gyarapodnak a hitlerizmus magyarországi hívei. A hitvány politikai vezető réteget pedig képtelennek tartotta arra, hogy kivezesse a magyar nemzetet a német fasizmus szorításából és megmentse a „szövetséges" farkasétvágyának mohóságától, valamint az egyre jobban közeledő háborús veszélytől. Fordulata a demokratizmus felé Szekfü Gyulában 1933 és 1941 között még viaskodott emberszeretete, népünk fennmaradása miatt érzett aggodalma osztálykorlátjaival, reakciós világnézetével. Az így keletkezett ellentmondást sokáig nem tudta feloldani. Pedig a hitlerizmus uralomraj utása után még inkább növekvő aggodalommal tekintett jövőnk felé, erősödtek nemzetünk fennmaradását illető kétségei. És éppen ez a mozzanat volt az, ami elindította nézeteinek megváltozását a demokratizmus irányába. Ez a változás lassú, továbbra is ellentmondásokkal terhelt volt. Az előremutató elemek mellett még ugyancsak bőven tovább éltek retrográd szemléletének egyes összetevői is. A lényeges azonban az új, a haladás irányába mutató vonás Szekfü szellemi arculatán. 1932 — Gömbös Gyula kormányralépése — óta éppúgy, mint politikai eszményképe, Bethlen István szembefordult a hivatalos kormánypolitikával, amelynek addig hűséges támogatója volt. Gömbössel és a vele uralomra került különítményes, fajvédő, volt hivatásos katonatiszti gárdával és híveikkel azért fordult szembe, mivel látta, hogy gyakorlati politikájuk nem oldja meg az égető kérdéseket. Nem hoz földreformot, telepítést, nem léptet életbe a munkásosztály helyzetét javító szociálpolitikát, nem korlátozza a kistőkés egzisztenciák 183 Uo. 304—30(5. 1. 1G*
