Századok – 1960

Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180

244 MÉEEI GYULA védelmében a monopóliumokat. A — valójában nem is erre szánt — bolettarendszer és egyéb kedvezmények révén sem tudja megállítani a paraszti tömegek sorsának további romlását stb. Pedig Szekfü ilyen rendszabályoktól várta a tömeghangulat további forradalmasodásának, végső soron a forradalom kitörésének megakadályozását. Külpolitikailag azért került szembe a kormányzattal, mert az egyre jobban és egyértelműbben kötötte a mi gyönge, törékeny kis falusi szekerünket a nácifasizmus tankjához. Műveletlensége, brutális nyersesége, a nácikhoz sokban hasonló módszerei miatt is elfordult Gömbös kormányától. Kétségtelen: Szekfü ellenzékiségének egyik lő mozgatója az volt, hogy a ^ hivatalos kormánypolitikát nem tartotta alkalmasnak a fennálló rend, az uralkodó osztályok hatalmának védelmére. Elkeseredetten látta, hogy a reformok, amelyekkel ő a forradalmat kívánta meggátolni, késtek, sőt el is maradtak. Elégedetlen volt, mert semmiféle biztosítékot nem látott a kormány politikájában arra, hogy sikerül leszerelni a válság talaján kiéleződött osztályellentéteket, osztálybékét teremteni és meggátolni a munkás-paraszt összefogás létrejöttét. Gömbösék egyre szorosabb kapcsolatai a nácizmussal pedig népünk léte szempontjából aggasztották, hiszen jól ismerte Hitler : „Mein Kampf"-ját, amelyben a szlávok és a románok mellett szerepeltek az alsóbbrendű szolganépek sorában a magyarok is, akiknek Hitler, ha uralma alá kerülnek, előbb a szolgalétet, majd lassanként — a sterilizálás eredményeként — a teljes kipusztulást szánta sorsul. Az angolszász-orientációs bethleni politikának volt ő a híve. Bethlennek és Klebelsbergnek az olasz fasizmussal való kapcsolatai eleinte részben szintén azért szövődtek, mert e politikusok olasz közvetítéssel reméltek angolszász támogatást nyerni területi revíziós politikájuk számára. 1933 óta pedig Bethlen a náciellenes terjeszkedéssel szemben követelte az erőteljesebb angolszász orientációt. Ezen a nézeten volt Szekfü is. Tagadhatatlan, hogy ellenzékiségének tudatos mozgatói között — láttuk —, néha szándékai ellenére akadtak reakciós indítékok is. Objektíve azonban, ellenzékiségének hatását tekintve, fellépése és egyes javaslatai, köztük már megismert konzervatív földreform-elképzelése, különösen pedig náciellenessége, ha sok ellentmondástól terhelten is, de előre mutattak és az akkori viszonyok között a haladást, a nép érdekeit szolgálták. Szekfü a maga ellenzéki nézeteit írásban a „Három Nemzedék" „és ami utána következik" című részében fejtette ki. Keményen megbírálta — látszatra az egész Horthy-korszak—általa neobarokknak nevezett rothadt, hanyatló társadalmát. Valójában a Gömbös kormányra jutása óta kialakult viszonyok ellen fordult a ^bethleni konszolidáció" politikájának restaurálása érdekében. Ez a retrográd egyéni indíték azonban mit sem von le a kritika értékéből és nem homályosíthatja el azt a tényt, hogy ez az állásfoglalás — objektíve — előrelépést jelentett. Megerősíti ezt a nézetet művének olvasása, amelyben — már az 1920-as évek elején kifejtett nézeteihez híven — igen határozottan fordult szembe mind a biológiai fajelmélet különböző eszmei irányaival (pl. turanizmus), mind pedig az ilyen elveket valló politikai pártokkal (pl. nyilasok), társadalmiegyesületekkel (bajtársi egyesületek stb.), egyénekkel, burkoltan ugyan, de félreérthetetlenül náciellenes célzattal. Állásfoglalásában éppúgy része volt vallásosságától is áthatott emberségének, mint nemzeti létünk féltésének a nácizmustól és hazai prófétáitól, híveitől. Ennyiben a „Három Nemzedék" új fejezete okvetlenül a haladást szolgálta. További előrehaladása is elsősorban náciellenes vonalon észlelhető.