Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 239 értelmiségiek, tehát az ún. középosztály függő egzisztenciái közé jutott. Holott — vélte Szekfü — ennek a rétegnek kellett volna a nyugati polgárság soraiban megszületett tiers état magyarországi megfelelőjévé válnia. Elgondolásának kialakulására bizonyára hatott az a tény, hogy a „birodalmi gondolat"-nak az 1848 előtti évtizedekben legtekintélyesebb hirdetője, a nemzetiségekkel folytatott küzdelemnek vezetője az akkori politikai vezetőréteg, a liberális birtokos középnemesség volt. E réteg politikai tevékenysége 1867 után is jelentős maradt és a nacionalista eszméket továbbra sem csökkenő hévvel ápolgatta szívében, érvényesítette ekkor már semmilyen tekintetben sem haladó politikai gyakorlatában. Szekfü tehát a kiegyezéskori Magyarország vezetését szívesen látta volna olyan társadalmi réteg kezében, amely 1849 óta hátat fordított a haladásnak és így alkalmatlanná vált a tömegek sorsát irányító szerepre. A ,,Három, Nemzedék"-ben, valamint „Történetpolitikai tanulmányok," c. kötetében17 2 mégsem ugyanott kereste a nemzeti lét elhivatott védőit, ahol „A magyar állam életrajzá"-h&n. E müvekben Szekfü már — nyilván a két forradalom hatásának reakciós tükröződéseként — kiszélesítette azok körét, akiket a nemzetfenntartó réteghez tartozónak vélt, A nemzetfenntartó, müveit középosztályhoz immár nem csupán a birtokos középnemesség tönkrement és értelmiségi, államhivatalnoki pályán működő tagjait számította. Ebbe a csoportba sorolta az értelmiségivé, államhivatalnokká lett kisnemesi, bocskoros ivadékokat, sőt minden nem-zsidó kispolgári elemet is, nem tekintve az utóbbiak magyar vagy nem magyar származására — amennyiben soviniszta nézeteket vallottak. Ez a koncepció nem csupán társadalomfejlődésünk feudális vonásait és a Horthy-korszak uralkodó osztályainak érdekeit tükrözte. Szerepet játszott létrejöttében a fennálló rendet támogató értelmiségnek az a törekvése is, hogy saját szerepét, fontosságát a „nemzet" (értsd: az osztályuralmi viszonyok) megvédésében kellően hangsúlyozza. így óhajtotta e réteg elérni s biztosítani kiváltságos helyzetét a társadalomban, aminek kifejezésre juttatását igényelte anyagiakban is. Szekfü ezt az „Állam és nemzetfenntartás" c. tanulmányban félreérthetetlenül meg is fogalmazta. A főúri nagybirtokosságot akkor még a nemzetfenntartó feladat ellátására alkalmatlannak nyilvánította, mert közönyössé vált a nemzeti érdekek iránt és hűtlenné osztályának történeti hagyományaihoz. Legföljebb a nemzetvédő kulturális feladatok anyagi támogatását várta tőlük. A már említett, nacionalista tartalmú nemzeti hivatástudat egyedüli hordozójának, méltó képviselőjének az ún. középosztályt mondotta, amelynek „anyagi pusztulása, déclassévá tétele" már a liberalizmus 1867 utáni évtizedeiben megkezdődött. Az állami, törvényhatósági és magántisztviselők helyzete már a háború előtt is ingadozott. „Amint azonban a háború alatt beköszöntöttek a gazdasági életnek előre nem látott válságai, az addig elégedett kispolgári életet élő nemzeti intelligencia menthetetlenül nyomorba sülylyedt, szegény koldossá vált."173 Ahhoz, hogy nemzetfenntartó szerepét tartósan elláthassa, ki kell emelni rettenetes helyzetéből, és biztosítani kell anyagi 172 A kötet Szekfünek 1922—23-ban különböző folyóiratokban megjelent cikkeit gyűjtötte össze. A szóbanforgó kérdéssel főleg Állam és nemzetfonntartás o. tanulmányában foglalkozott. 173 I. m. 21. 1.
