Századok – 1960

Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180

238 MtóREI ÖYULA fáradozott, hogy elvonja erőiket az igazi feladatok megoldásától, és elkeseredettségüket — az antiszemitizmus segítségével — ráirányítsa a kizsákmányolók egy kis csoportjára és a lakosság egy bizonyos csoportjára. Ezt eredményezte — Szekfü — imént ismertetett megoldási javaslata, amelynek lényege az, hogy a zsidók — akiket a numerus clausus szorított még fokozottabb mértékben a gazdasági pályákra — önként engedjenek át nagyobb teret a keresztényeknek a gazdasági életben, vagyis önmaguk szorítsák vissza magukat, hogy ezáltal elkerüljék a hitleri, erőszakos megoldásokat. Szekfü ebben az esetben naiv illúziók áldozatául esett. Úgy képzelte, hogy a zsidók ilyen önkorlátozása elháríthatja a nácizmus brutális módszereinek alkalmazását hazánkban. Javaslatának szubjektíve jószándékú, de illúziókat kergető mozzanatai mitsem változtatnak azon a tényen, hogy elgondolása hatásaiban — objektíve — ezúton is hozzájárult a zsidók elleni gyűlölség szításához, és hogy Szekfü egyidejűleg nagyon is tudatosan iparkodott elterelni a figyelmet a tömegnyomor — általa igen jól megfigyelt — alapvető okairól, kicsorbítani az osztályharc ólét, illetve eltéríteni azt a helyes irányból. Azzal pedig, hogy ha egyet nem is értett velük, de „megértette" a fajvédő szónokok és tudósok antiszemita előadásait hallgató állástalan fiatalokat, akik jövőjüket a hitleri rohamcsapatok magyarországi változatának életrehívásában látták, egyúttal érthetővé próbálta tenni fasiszta állásfoglalásukat. A zsidóság önkéntes „őrségváltására" irányuló javaslata — ha megvalósul — az ún. középosztály további erkölcsi és anyagi korrumpálását mozdította volna elő. Szekfü Gyula 1945 után megjelent könyvében maga elítélte az ilyenfajta és a későbbi zsidótörvényekkel megvalósított „őrségváltást" és az uralkodó osztályok züllöttségének tüneteként értékelte, amellyel erkölcsileg és anyagilag korrumpáltak egész társadalmi rétegeket, ezzel is erősítve ezeknek a fasiszta rendszer melletti kitartását.171

Ezzel az értékeléssel egyet lehet érteni. * í A munkásosztály vezető szerepének elutasítása, újabb proletárforradalomtól való rettegése és nacionalizmusa befolyásolta Szekfüt a köznemesség, az értelmiségi, müveit „középosztály" politikai vezető szerepéről vallott álláspontjának kialakításában. A művelt értelmiség vezető szerepéről kifejtett nézetei elválaszthatatlan összefüggésben voltak szellemtörténeti módszerével is. „A magyar állam életrajzá"-nak sorai arról tesznek bizonyságot, hogy már 1916-ban is kereste azt a politikai vezető réteget, amely alkalmas volna a nemzet fenntartására s a nemzeti hivatástudat hordozására. (Ezen — tudjuk — a nem magyar népek fölötti uralmat, ill. eme uralom jogosultságának tudatát értette.) Már „A magyar állam életrajzá"-ban is, de a vesztett háborúnak és a Monarchia széthullásának hatására a „Károm Nemzedék"-ben még sokkal élesebben bírálta a kiegyezés idejének kormányait, mert tétlenül nézték a művelt birtokos középnemesség anyagi romlását. Ebben a rétegben vélte megtalálni a nemzetfenntartó és a nemzeti hivatástudatot megőrző elemet. Fájlalta, hogy e réteg, elvesztvén anyagi függetlenségét, az államhivatalnokok, magántisztviselők, 171

Forradalom után (Bpest. 1947) 57—60. lapok. Szekfü ebben a művében pálcát tört az uralkodó osztályok antiszemita demagógiája fölött és ezzel, ha nyíltan ki nem is mondta, lényegébenvéve saját korábbi nézetét tagadta meg. \