Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 233 töllök bészedő zsidók csalárd kezelésök miatt a vállalkozó kereskedőnek keze alatt tetemes mennyiség megromlott, ezen cikknek kelete is felette meg csökkent."14 9 A zsidó versenytársak ellen állandó küzdelmet folytató Pesti Privilegizált Kereskedői Testület ugyancsak 1843-ban állapította meg, hogy bár a terményhamisítást részben a termelők részben a kereskedők végzik, leggyakoribb a termelők által elkövetett minőségrontás. A tokaji és ménesi borok, a viasz, a kender, a dohány meghamisítása leginkább a termelők lelkén szárad. Finom gyapjú helyett durva gyapjút, homokot vagy port a zsák közepére rakni ugyancsak ők nem átallanak, bár a kereskedők lelkiismerete ebben a tekintetben sem tűnik ki hófehér tisztaságával.15 0 Farkas Ferenc debreceni vaskereskedő a kereskedelem pénztőkehiányáról erősen szarkasztikus hangnemben írja, hogy „városunkban is annyira be harapodzott a váltó általi pénzuzsora, miszerint nem csak zsidó szomszédink, de keresztény társaink is készek más baján de biztosítás mellett 20—40 per Cent kamattal keresztényi szánakodásbul segíteni",15 1 világos bizonyságaként annak, hogy a pénztőke-149 Az ] 843. aug. 12-éről keltezett jelentés éppúgy, mint az alábbiakban idézendő többi beszámoló is az 1843—44. évi országgyűlés kereskedelmi választmányának felkérésére készült és vagy az egész ország, vagy esupán egy-egy helység kereskedelmének állapotáról és a javítás módozatairól szólt. Megtalálható az Országos Levéltár (a továbbiakban: O. L.) Régi Országgyűlési Levéltár (a továbbiakban: R. O. L.) Lad. XXX. No. 20. Fasc. II. 9. — Zsidóellenesen elfogult tehát Medgyaszay Lajos debreceni kereskedő 184.3. júl. 29-i véleményének következő része: ,',Ns. Bihar megyében fekvő Derecske mezővárosár ban, ez előtt mint egy 20 Evek le folytával a sáfrány szorgalommal termesztődött, s az onnan nagy mennyiségben vivődött ki Austriába, úgy annyira, hogy azon kis mezővárosban Évenkint 250.— majd 300.000 frt. maradt egyedül ezenn terményért! ez szemibe tün a sidó hajhászó pillanatának, föl lép az alku piaczánn, előre le teszi a Pénzt a termésért „itta Haza férge", mert nincs Pénzünk, nincs Hitelünk- s nállunk az Israelita erszény Dictatuma emeli, dönti Product urnáink értékét — így már ura lévénn a Termésnek, annak szedetése önnön tetszésétől függ, de nincs előtte a Hitel szentsége, félre van vetve a jövő egybe köttetés talpköve, nyersenn, még nem tökéletes éretségben szedeti le a termést, s elégedetlen haszon lesése ezt is vegyítve s hogy súlya nagyobb légyen! áldott alföldi homok porral nehezítve adja át vagy küldi tiszta kezelésben bízó vevőnek vagy rendelőnek" s így elveszítjük a piacot. (O. L. R. O. L. Lad. XX. No. 20. Fasc. I. 62.) 150 1843. szept. 14-i jelentés (O. L. R. O. L. Lad. XX. No. 20. Fasc. H. 17.) „1. a tokaji és ménesi aszú borok körül — midőn az illy hamisított vagy tulajdonkép csalárd módon gyártott borok készítői a czélra közönséges asztali bort használnak" . . . „2. Viasznál a termesztők gyakorta azon csalárdságot követik el, — miszerint az öntvények belsejébe részint salakot (den Satz) részint egyéb hulladékot, részint pedig idegen anyagokat, úgymint: faggyút, szurkot, s más hasonlókat öntenek." — A kendert nem tisztítják meg gondosan a farészektől. A dohány csomóba sarjúlevelet, csutkát, morzsát, kukoricacsutkát, gyakran kavicsot kötöznek bele a termelők. Vízzel is nedvesítik, homokkal hintik be nagyobb súly elérése kedvéért. A gyapjúzsákok közepére finom áru helyett hulladékot vagy durva gyapjút, homokot, port tesznek. — A Szegedi Királyi Kereskedői Társulat 1843. aug. 19-i véleményében (O. L. R. O. L. Lad. XX. No. 20. Fasc. H. 10.) a dohánykereskedés akadályairól ekképpen nyilatkozik: „a dohánytermesztőknek a dohányt szállítók vagyis embereiknek minden kigondolható fortéllyaik a csalásaik általi demoralisatiója a földnek rendes elkészíttetésére a mag megválasztásával a palántávali célszerű bánás módra, az ültetésre és átalyában a dohány termesztés célszerű módjára s különösen a megtermett dohánynak a jónak a rossztóli külön csomózása s becsületbeli tiszta bánás módjára csekély figyelem fordítás miatt, mind a dohány minémüségének csökkenése — mind a becsület nélküli bánás mód által a külföld előtt hitel vesztés.' — Egyoldalú és zsidóellenesen elfogult tehát a Debreceni Privilegizált Kalmári Társaság 1843. aug. 7-i (O. L. R. O. L. Lad. XX. No. 20. Fasc. H. 11.) és a Szakolcai Posztókészítők Egyesületének 1843. aug. 10-i (O. L. R. O. L. Lad. XX. No. 20. Fasc. II. 44.) véleménye, amely a dohány, finomabb bor, gyapjú ill. utóbbi csak a gyapjú minőségének romlásával egyedül a zsidó kereskedőket vádolja és hallgat a termelők hamisításairól. 161 1843. aug. (O. L. R, O. L. Lad. XX. No. 20. Fase. I. 60.)
