Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
234 MtóREI ÖYULA hiányt sem egyedül a zsidók, hanem keresztények is kihasználták uzsoráskodásra, ha volt heverő pénzük. Az uzsoráskodás, mint ezt különben az egyetemes történelem is bizonyítja, nem valamiféle zsidó sajátosság, hanem a tőkés fejlődés előtörténetének egyik jelensége.15 2 Még Medgyaszay Lajos az egyébként antiszemita debreceni kereskedő más tekintetben elfogult véleménye sem marasztalta el kizárólag a zsidókat az uzsoráskodás bűnében, hanem a keresztény uzsorásokkal együtt ítélte el ilyen irányú tevékenységüket.15 3 Kétségtelen, hogy Magyarországon a zsidóellenes érzelmek felszítására nagyobb lehetőségeket nyújtott az a tény, hogy a zsidók a kereskedelemben sokkal nagyobb arányban vettek részt, mint más — főleg nyugati •— országokban. A terményhamisításokban, uzsoráskodásban ós egyéb visszaélésekben is emiatt tűnhetett jobban szembe szereplésük, főleg pedig azért lehetett azt jobban előtérbe állítani ós a bűnök súlyát csak a zsidókra rakni. Ennek a méltánytalan és igazságtalan eljárásnak azonban nem az arányeltolódás volt az igazi oka, hanem -— a feudális beállítottságú kereskedők és céhes iparűzők esetében — végső soron a ! . tőkés versenytárstól, a feudalizmust bomlasztó tőkés gazdálkodástól való ösztönös félelem. Keletkezésének fő oka, gyökere azonban az idejétmúlta feudális termelési módszer és a tőkés vállalkozás, gazdálkodás, termelés ellentéte. A városi céhek legalább olyan határozottan tiltakoztak a városi tanácsnál, ha keresztény tőkés vállalkozó kérte ipari üzem felállításának engedélyezését, mint hogyha zsidó óhajtott üzemet létesíteni. Legfeljebb egy érvvel többet jelentett a tiltakozó céh beadványában, ha a vállalkozó zsidó volt.15 4 A helybeli szatócsok és egyéb kiskereskedők egyforma hevességgel tiltakoztak a szlovák és a zsidó házalók vagy tőkés iparűzőktől vásárolt árukkal kereskedő keresztény, céhes iparosok kereskedői tevékenysége ellen a versenytárstól félve.15 5 A versenytárs kikapcsolásán fáradoztak tehát, és ez volt antiszemitizmusuk igazi oka. Az 1848. évi pozsonyi és pesti zsidóellenes mozgalmak ólén reakciós céhpolgárok álltak, világos jeleként annak, hogy lényegébenvéve azért tüntettek a zsidók ellen, mert azok személyesítették meg az ő szemükben a tőkés vállalkozót, a félelmes és leküzdhetetlen versenytársat. Elfogadhatatlan tehát Szekfü Gyulának az az eljárása, hogy aszerint különbözteti meg a zsidókat: bevándoroltak, vagy asszimiláltak-e. Egyetlen helyes megkülönböztetés ebben az esetben is az osztályhelyzet szerinti elválasztás: tőkés vagy dolgozó, kizsákmányoló vagy kizsákmányolt-e valaki, ha zsidó, ha nem. Szekfü azonban még saját, helytelen módszeréhez sem maradt hű. A „Három Nemzedék"-пек a kiegyezés időszakával foglalkozó részeiben vádjait az egész zsidó értelmiségre szórta és — osztálykülönbség nélkül — az egész zsidóság nyakába varrta a forradalmak és Trianon felelősségét. Az egész zsidóságot állította be úgy,.mint a magyarságtól idegen nemzetiséget, amely idegen eszméket, a szocializmust terjesztve minden baj, de főleg a két forradalom oka.156 A marxizmusnál és a munkásmozgalomnál nem járt jobban Szekfünél a polgári radikalizmus sem. Ateista voltuk, a Keleti Svájcról szóló és ezen a 152 Marx: A Tőke III. (Bpest. 1951) 656—659., 672., 878. 1. 153 1843. júl. 29. (O. L. R. O. L. Lad. XX. No. 20. P^asc. I. 62.) Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790—1848. Bpest. 1951. 84—89., 192., 207. stb. 1. ; ugyanitt a kereskedelmi tőkéről szóló részek igazolják a zsidó tőke fejlődéséről szóló előbbi állításokat. 155 Pólya Jakab : A Pesti Polgári Kereskedelmi Testület és a Budapesti Nagykereskedők és Nagyiparosok Testülete története Bpest. 1902. 156 I. kiad. 247., 331—338., 357—361. lapok
