Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 223 Gyula ezt a célt szolgálta történetírásával.11 8 „A magyar állam életrajzá"-ban még egészen nyílt, szinte a durvaság határát súroló szenvedélyes formában,119 a „Magyar Történet" köteteiben már a tudományosság előkelő leplébe takarva, finom, burkolt, hűvösen fölényes módszerekkel. Szekfü gondolatai nem újak. Az (m. ezeréves Magyarország nem magyar népei fölötti magyar uralom biztosítása már az 1840-es évek óta programja volt a polgárosodás felé tartó magyar uralkodó osztályoknak. A- birodalmi eszme s a magyarság erkölcsi, szellemi kulturális fölényét hirdető gondolatkör a kapitalista kezdetek felbukkanásának és a vele együtt járó pölgárosodásnak következményeként ugyanebben az időben keletkezett. A kiegyezés korának történetírását is ez a szellem hatotta át. Ami újat Szekfü a nacionalista ideológiához hozzátett, az a liberalizmus jobboldali kritikája volt. A kiegyezés időszakának kormányai nem utolsósorban azért részesültek igen kemény bírálatban már „A magyar állam életrajzá"-ban is, mert a magyarságnak (értsd: a magyar uralkodó osztályoknak) eme eredendő nemzeti hivatasát (értsd: a magyar egyeduralom változatlan fenntartását a nemzetiségek fölött) maradéktalanul nem biztosították. Sőt: a liberális politika lehetővé tette nemzetiségi pártok kialakulását, szabad mozgásukat, és „látszólag erkölcsi jogot is szerez nekik az államcélok alól való függetlenítésiikre".120 Az államcélt egyedül a magyarság (értsd: a magyar uralkodó osztályok) törekvései testesítik meg, s „a magyar nemzet . . . törekvéseit mindenkor az állam élete biztosítására irányítá".121 A nemzetiségek a kormányok szabadelvűsége folytán a magyarság eme sajátos érdekével ellentétes s az államtól független nemzetpolitikai tevékenységet folytattak. Álláspontjuk öntudatra ébredésük óta tagadó volt azzal az állammal szemben, amelyben élniök kell. A nemzeti ellentétek békés kiegyenlítésére Szekfü csupán egy lehetőséget ismer: a tagadó állásne Vessük össze Szekfű nézeteit Klebelsberg és Kornis felfogásával. „Ha mi elveszteniük azt az előnyt,amellyel ma még a körülöttünk élő népek felett, bála Istennek, bírunk, akkor Európának ebben a belvárosában meg fogunk tudni állani ? Óriási tévedés; elsöpörnének bennünket és más műveltebb nemzetek raknának maguknak tanyát ezen a földön." (Klebelsberg 1925. XI. 25-i költségvetési beszéde. A magyar kultúrpolitika jelen feladata. Beszédei . . . e. kötet 543. 1. „A kultúra, mint tevékenység, föltételez bizonyos fogékonyságot, lelki a rí a valóságot. Fajunkban ez kezdettől fogva tagadhatatlanul megvolt ... Mi voltunk sokszor közvetítői Keletre és Délre a nyugati műveltségnek." (Kornis Gyula : Kultúrfölényünk kérdése (1921) A Kultúra és politika c. kötet 47.1.) — „Hazánk csodálatos földrajzi egységén kívül a mi jövendő reménységeink igazolására is a leggyakrabban hangoztatott s leghatékonyabb érv a magyarságnak a balkáni népekkel szemben való kultúrfölénye, az ezeréves egységes kultúra történeti ereje." (Uo. 42. 1.) —• „Az összeomlás után, hogy a nemzet önbizalmát emeljük, többen egész tudatosan hangsúlyoztuk tagadhatatlan kultúrfölényünket a rovásunkra Trianonban naggyá lett népek felett." . . .„a magyar nemzetnek tisztában kell lenni azzal a tragikus igazsággal, hogyha a művelődési versenj'ben alul maradunk . . . akkor veszve lennénk, mert lefegyverzett en, nyitott határokkal üdvöt a legközelebbi jövőben mástól alig várhatunk, mint erkölcsi és szellemi erőnktől." (Egyetem mészárlás és kultúrfölény. Kornis : Kultúra és politika c. kötetében 49. 1.) 119 Az októberi magyar forradalom által kivívott függetlenségünk tényét mélységesen lebecsülve többek között ezeket írta, szerinte „hirtelen jött szabadságunkról": „politikai és kulturális összefüggésünk minden irányban megszakadt, vasúti síneink az országhatáron felszedve,embert és árut se ki, se be nem visznek többé, telcgráf- és telefondrótjaink a határpóznákon szétvagdalva, fűben és bozótban vesznek el és nem adják tovább emberi fülnek az ország segélykiáltásait. . ." I. kiad. 204—205. 1. 120 A magyar állam életrajza. 196. 1. 121 1. m. 197. 1.
