Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

16 NEMES DEZSŐ denekelőtt az, hogy a kisipart nem érte olyan mérvű pusztítás, mint a gyáripart és hamarabb regenerálódott, a nemzeti front politikája e téren hozta meg leginkább gyümölcsét. Л gyáripar talpraállítása sokkal nehezebb feladat volt, amit 1946-ban már erőteljesebben fékezett a nagytőkés körök szabotálása is. Felülről az állami ellenőrzés és alulról a munkásellenőrzés, az üzemi bizottságok tevékenysége gátat vetett a szabotálásnak, de teljesen megakadályozni nem tudta. Az infláció legsúlyosabb hónapjaiban a gyárosok mindenekelőtt a munkásellátás nehéz kérdéseit igyekeztek az üzemi bízottságokra hárítani, s emellett valamivel könnyebben viselték el a termelés irányításába való beleszólásukat. Leginkább árukészleteik értékesítésében igyekeztek az üzemi bizottságokat kijátszani, tőkéjük egy részét a termelésből kivonni, spekulációs célokra használni, részben külföldre menekíteni. Helyreállított külföldi kapcsolataikat növekvő mértékben ilyen kimentési célokra igyekeztek felhasználni. Nem rajtuk múlott, hogy a stabilizáció mégis sikerült. Ez a gazdasági győzelem a nemzeti újjáépítés kommunista politikájának a győzelme. Morális és politikai hatása abban is megmutatkozott, hogy növelte a dolgozó népben azt a tudatot, hogy a bankárok és iparmágnások nélkül is lehetne élni, mégpedig jobban lehetne élni, mert ők már inkább csak gátolják az újjáépítést. Különösen fontos volt ez a szociáldemokrata párt politikai fejlődése szempont jából, a reformista ideológiával való fokozatos szakítás, a leninista eszmékhez és a kommunista politikához való határozottabb közeledés érdekében. Bármennyire is ellenállt ennek a párt Peyer Károly és társai által vezetett jobbszárnya, ez a folyamat feltartóztathatatlannak bizonyult. Természetesen azzal is járt, hogy a szociáldemokrata párt tagságának politikailag gyorsabban fejlődő része részben átment a kommunista pártba. A népi hatalom számára ebből nem származott kár, hanem előnyére vált. A burzsoáziát és különösen a nagytőkés rétegeket rendkívül meglepte a stabilizáció váratlan sikere. Új veszélyt érezve és új üzleti lehetőségek után is kutatva, hamarosan különböző árurejtegetési ós árdrágítási akciókba kezdtek, hogy a stabilizáció hitelét megrendítsék. Azonban a népi erők ezeket a kísérleteket is visszaverték. A stabilizáció védelmének új tapasztalatai csak méginkább mutatták, hogy az ország újjáépítésének ügye további tőkeellenes rendszabályokat követel. Ezek között akkor már első helyre került a nagybankok államosítása, ami egyben a magyar gyáripar igen jelentős részének nemzeti tulaj donbavételét jelentette. Előadásom keretében nem tudok kitérni a szocialista forradalomba való átnövés további, bármennyire is fontos, tanulságos és izgalmas részleteire. Csupán utalok a legfontosabbakra. A kisgazdapártban tömörült reakciós tömb már a Baloldali Blokk megalakulása és első ultimátuma nyomán bomlásnak indult és ez a bomlás a stabilizáció után gyorsult. Sulyok Dezső és 20 képviselő társának a kisgazdapártból nagy huzavonával történt kizárása egyrészt azt mutatta, hogy a kisgazdapárt nem nyújt olyan biztos fedezéket a jobboldali erőknek, mint ahogy azt vélték. Ez a kizárás azt is jelentette, hogy a kisgazdapárt országvilág előtt beismeri: teret adott soraiban az ellenforradalomnak, s az ő hátán reakciós erők hatoltak be még az országgyűlésbe is. A kizárás körüli huzavona egyben azt is világossá tette, hogy Sulyokék eltávolítása után is bőven maradt még ellenforradalmi elem a pártban, s azok Sulyokékkal továbbra is összejátszanak. Ennek láttán a kisgazdapárt demokratikus tömegeinek egy része át-