Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

A NÉPI MAGYARORSZÁG FEJLŐDÉSE 1945—1900 . 17 mont a kommunistákkal szorosan együttműködő nemzeti parasztpárthoz, vagy egyenesen a kommunisták oldalára állt. A reakciósok nyugtalankodtak a kisgazdapárti l'edezék szélesedő repedései miatt. A demokratikus kisgazdák nyugtalankodtak amiatt is, hogy a reakciós elemek Nagy Ferenccel együtt tovább űzik üzelmeiket, s amiatt is, hogy a párt tekintélye a dolgozó parasztok között megrendül, hanyatlik. Nagy Ferencék különböző erőfeszítéseket tettek, hogy a kétfelé húzó két szárnyat, a reakciósat és a demokratikusát összetartsák, de soraikban nőtt a fejetlenség és a zavar. Közben a szocialista forradalom erői, a munkásosztály erői állandóan nyomultak előre, erősítve szövetségülcet a szegény parasztsággal és részben a középparasztokkal is. Az ellenforradalmi erők számára világossá vált, hogy parlamentáris eszközökkel nem tudják elérni az általuk remélt fordulatot a tőkés rendszer megszilárdítása irányában. Az ellenforradalmi puccs, az összeesküvés útjára tértek. Mint ismeretes, „Magyar közösség" néven hozták létre ellenforradalmi szervezetüket a magyar munkások és parasztok hatalmának megdöntésére. A demokratikus rendőrség azonban leleplezte és felszámolta az összeesküvést, az ország nyilvánossága elé tárta népellenes terveiket. Ezt megelőzően azonban, 1946 decemberében a Kommunista Párt Központi Vezetősége közölte az ország népével, hogy átfogó országos tervet készít a népgazdaság fejlesztésére, ismertette az újjáépítés 3 éves tervének irányelveit, közlése nagy rokonszenvet és bizalmat váltott ki mind a munkásság, mind a parasztság, mind az értelmiség körében. A nagytőke képviselőit kínosan érintette az újjáépítés új kommunista programja. Mutatja e zavart Knob Sándor, a GYQSZ vezérigazgatójának nyilatkozata. Ebben ő kijelenti, hogy „lényegében ugyanilyen tervet jelentett az utolsó 25 év ipari fejlődésének alapjait biztosító autonóm vámtarifa is". Ez a vámtarifa — mely Knobéknak annyira kedves volt, s amelyet a Bethlenkormány hozott tető alá és 1925. január 1-én lépett életbe — nem akadályozhatta meg sem az 1929—33-as gazdasági válságot, sem pedig a magyar gazdasági élet alárendelését a hitlerista Németország és a hitlerista rablóháború érdekeinek. Knob is érezhette, hogy a 3 éves terv-javaslat és a horthysta vámtarifa között akkora a különbség, hogy önmagát teszi nevetségessé, aki a kettőt azonosítani próbálja. Ezért bölcsen kijelenti: „Nem vitás", hogy a kommunista párt által javasolt 3 éves terv „jobban megfelel a mostani idők politikai szellemének". Nagyon óvakodott attól, hogy a tervjavaslat jelentőségét az országépítés szempontjából értékelje, s csak a tervben tükröződő „politikai szellemet" említi, amely persze nem az ő szelleme. De saját szellemét is megszólaltatja, amidőn szembefordul a tervjavaslat optimizmusával. Kijelenti: „Az elpusztult forgótőke egymagában a gyáriparban 6—8 milliárd forint. A hiányzó forgótőkét és a beruházásokra szánt 5—6 milliárdot pedig együtt lehetetlen idehaza előteremtenünk." Külföldi kölcsönök nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza, s kijelenti, „hónapok óta nem csinálok abból titkot, hogy teljes talpraállásunk és végleges megerősödésünk csak ilyen vérátömlesztés útján válik lehetségessé". * Vagyis a Gyosz-vezér a stabilizációt követő hónapokban is azt ismételgette — ha talán valamivel óvatosabb formában is —, amit szellemt arsa, Vargha Béla 1945 nyarán is hirdetett. * Szabad Nép 1946. dec. 29. - Századok