Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
216 MtóREI ÖYULA akik nem találtak eléggé hatékony eszközöket a forradalom kitörésének megakadályozására, hanem meg is jelölte a kivezető utat, amelyen haladva — véleménye szerint — megelőzhetők és elkerülhetők a forradalmak. A megoldást Széchenyi konzervatív reformrendszeréhen vélte felfedezni. Szigeti József alapvető munkájában sokoldalúan és mélyreható elemzéssel vizsgálta meg Szekfü Gyula Széchenyi-koncepcióját. Széchenyi műveiből vett idézetek segítségével helyreigazította Szekfü tévedéseit, ferdítéseit és nagyban hozzájárult Széchenyi igazi gondolatvilágának a valóságot hívebben tükröző, jobban megközelítő ábrázolásához.92-9 3 Bebizonyította, hogy Szekfü Gyula Széchenyi-je a 40-es évek Széchenyije. E korbeli nézeteit Szekfü általánosította Széchenyi egész pályafutására. Széchenyi nála, mint a század osztályharcai fölé emelkedő ember, minden magyar sorskérdés időtlen meg válaszolója lett. Szekfü a maga Széchenyi-képét a Széchenyi—Kossuth ellentétből alakította ki. Ugyanígy járt el a magyarországi ellenforradalmi reakció már 1849 óta. Kemény Zsigmond említett két művében és 1851-ben írt hatalmas Széchenyitanulmányában úgy fordult szembe 1848-cal, hogy a forradalmár Kossuthtal szembeállította a reformok hívét, Széchenyit. Keménynél Kossuth a — szerinte — eleve bukásra ítélt, nemzeti katasztrófát jelentő forradalom bűnbakja, a Habsburg-párti, reformer Széchenyi a nemzeti fejlődés egyetlen lehetséges útját biztosító reform harcosa, akinek programjához bizonyos értelemben vissza kell térni. Kemény még látta a valóságos történelmi folyamatot és Széchenyit is liberálisnak tartotta. Közte és Kossuth között — Kemény szerint — az a lényeges különbség, hogy Kossuth alulról, Széchenyi felülről akarta megvalósítani a reformot. Kossuth azért vált Keménynél a forradalom bűnbakjává, mert hallgatott az 1848-as forradalmárokra és nem azért, mert liberális volt. Keménynél a forradalom nem 1848 márciusában, hanem szeptemberben kezdődött. Az áprilisi törvényekben a nemesi reformmozgalom betetőzését látta, amely kiindulópontja lehetett a Habsburgokkal való megegyezésnek és nem a márciusi forradalom vívmányát. Kemény elgondolása a reformkor és az 1848—49. évi forradalom és szabadságharc metafizikus szembeállítása. Annak a reakciós elméletnek alkalmazása a történeti eseményekre, amely szerint a fejlődés, mint a mennyiségi változások fokozatos felhalmozódása nem elkészítője a forradalmi ugrásnak, hanem ellentéte, mert a forradalom megsemmisíti a fejlődés eredményeit. Ezzel a módszerrel élt a XIX. század első harmadában az angol reakció ideológusa, Burke, a francia legitimista ellenforradalmár, politikai romantikus, de Bonald és de Maistre, a német reakciós politikai romantikusok, Haller, Stahl, Savigny, Adam Müller és mások. Mindannyian a „szerves", a „növényszerű" fejlődést állították szembe a „szervetlen", vagyis a „mechanikus" forradalmakkal, mint a fejlődés eredményeinek katasztrofális megsemmisülésével. Szekfü Kemény és a politikai romantikusok elméletét vette át és fejlesztette tovább jobboldali, reakciós irányban a maga korabeli uralkodó osztályok igényeinek megfelelően. Nála a liberalizmus — láttuk — már forradalmi elv. Ezért a forradalmat márciusnál keltezte s az áprilisi törvényeket elhamarkodott, tökéletlen alkotásként jellemezte, szembeállítva őket az 1867-es törvé-92-эз Szigeti : i. m. 165—172. 1. A legújabb marxista történeti összefoglalás kiegészítette és iparkodott még életszerűbbé tenni Szigeti megállapításait. Id. egyetemi tankönyv 167—174. 1.
