Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK BÍRÁLATAHOZ 211 művével a világforradalom és a világszabadság ügyének költője volt, hősi halála is ezért az ügyért ember által hozható legnagyobb áldozat volt. Elutasította azt a kétségtelenül egyoldalú nézetet, amely Petőfiben „a magyar hon-és szabadságszeretet ritka szépségű típusát ünnepelte". Felfogása szerint „az a tisztultabb felfogása az egyéni nagyságnak, melyhez a modern történetkutatás, a lelki életnek történeti vizsgálata juttatja el az embert: éppen az egyéni nagyság, a hősök tiszteletének érdekében követeli tőlünk, hogy ne tipizáljunk".6 9 Büszke öntudattal jelentette ki: „A mi történetfelfogásunk abban különbözik az előttünk járt nemzedékétől, hogy kötelességének tartva a lelket. . . megbecsülni, nem követeli többé magának azt a jogot, hogy állítólagos magasabb érdekekből egy-egy géniuszunkról hiányos . . . képet nyújtson."7 0 E bevezető után érdemes szemügyre venni, hogy Szekfü — minden fogadkozása ellenére — milyen kifinomult módszerekkel retusálta Petőfi képét a saját korabeli uralkodó osztályok érdekeinek megfelelően. Az a teljesnek mondott kép, amit ő nyújtott, sokkal hiányosabb és főleg jobban eltér a valóságtól, mint az a kép, amelyet fölényes mozdulattal félretolt. Tudomásul vette Petőfi forradalmiságát, a világszabadságért érzett rajongását és nemzetközi, republikánus voltát,7 1 mert „féltő gonddal kell tudomásul vennünk mindazt, ami egy olyan géniusz lelkéből való, aminő Petőfi volt — még akkor is, ha belőle gyakorlati haszon nem származik".7 2 Petőfinek —Szekfü véleménye szerint —gyakorlatilag haszontalan világforradalmisága, nemzetközi republikánussága pártpolitikai elfogultságából fakadt. Az ifjú lángész a francia radikálisok mintájára gyűlölte a feudális hatalom maradványait és ezen a réven történetietlen történetszemléletre tett szert. Politikai elfogultsága diktálta királyellenes verseit, amelyekben a művészi érdeket elnyomja a politikai, szétrobbantja, vagy legalább megbénítja a költői koncepciót. Doktrinér és irrealisztikus történetfelfogása „nemcsak verseit, az egész embert is irrealisztikussá, szinte gyermeteggé teszi olykor, amikor történetről beszél".7 3 Ha az emberi múltról szól, mindig ez az irrealitás bukkan elő müveiből. „Forradalmisága — folytatta Szekfü — sokkal fontosabb és értékesebb akkor, mikor abban az ő közvetlen cselekvő akarata nyilatkozik meg."7 4 Ezek után azt várná az olvasó, hogy Szekfü, ha el is ítélte Petőfinek a múltról szóló verseit, az 1848—49. évi forradalom és szabadságharc eseményeinek ihletésére fogant forradalmi verseit érdemükhöz méltóan fogja értékelni. Annál nagyobb lesz csalódása, ha tovább olvassa a történetíró fejtegetéseit. „Ez a nagy európai géniusz, ki forradalmi előhangulatában a kontinens legkisebb és legtávolabbi rázkódtatásaira is egész idegrendszerével reagál", „48 nyarán már tisztán látja, hogy a harc világszabadság helyett az ő maroknyi népének fennmaradásáért, egy egész elnyomó világ ellenében való megmentéséért fog megindulni. A forradalmi romanticizmus általános emberiből nemzetivé, lángoló sovinisztává alakult; Petőfi felébredt a Világszabadság fellengő álmaiból és teljes frissességében, realisztikus felfogótehetségének csorbítatlanságával ott áll megint a Kis-Kunság földjén, a haza i 69 Szekfü Gyula : Petőfi centenárium (Történetpolitikai tanulmányok. A Napkelet könyvtára. 3.) Bpest. 1924. 111. 1. 70 Uo. 112. 1. 71 Uo. 113. 1. 72 Uo. 73 Uo. 74 Uo. 1 14. 1. 13*
