Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
212 MtóREI ÖYULA talajon . . . Republikánus érzelmeit ezután sem tagadja meg, ezután is ír általános forradalmi doktrínák terjesztésére . . . de erkölcsisége és tiszta géniusza nem itt van többé érdekelve. Általános forradalmi költészete nem lebeghet többé az »Egy gondolat« eszmei magasságában, mióta a haza veszélyben van . . . mióta . . . nem a világszabadságért, a nagy testvériségért, hanem a honi föld védelméért rác és oláh, osztrák és tót ellenében" folyik a küzdelem.7 5 „A nemzeti szolidaritás minden egyéb meggondolást elűz tőle, amikor a magyar föld integritását kell megvédeni: nincs többé rabszolga és úr, csak magyar és nemmagyar és minden magyar az ő embere és minden nem-magyar az ő ellensége. Nincs szó kiegyezésről, sem kompromisszumról, sem a nemzetiségeknek engedmények által leendő leszereléséről; a doktrinér liberális visszatér a történeti nacionalizmushoz és fölveti a kérdést: ki legyen úr itt, az ezer éven át magyar földön?"7 6 Tagadhatatlan: Petőfi nacionalista volt és ez politikai arcképének ha nem is vonzó és nem is helyeselhető, de a korabeli társadalmi-gazdasági viszonyokból magyarázható vonása. Viszont az sem tagadható — és ezt Szekfü sem teszi —, hogy Petőfi haláláig írt forradalmi, republikánus verseket. Szekfü azzal tért el a valóságtól, hogy mesterségesen elkülönítette egymástól Petőfi demokratikus internacionalizmusát, forradalmiságát és nacionalista szálakkal jócskán átszőtt hazafiságát. Egymástól elválasztva tárgyalta e két, az igazi Petőfiben egymással eltép hetet lenül összefonódott szálat ós hazafiságából csak a negatív, a nacionalista vonást emelte ki. Ezt állította előtérbe, ezt tekintette fő tényezőnek. Emellett Petőfi patriotizmusának pozitív oldala : a honvédelem az idegen elnyomóval szemben, háttérbe szorult, hazaszeretetétől, a hazai fejlődéstől elszakított forradalmisága és demokratikus nemzetközisége egyenesen jelentéktelen mellékkörülménnyé zsugorodott össze. Ilyen Petőfi-kép felelt meg a Horthy-korszak soviniszta — 1919 óta a forradalom mindenféle változatától irtózó és már csak az osztályharc leszerelése végett is úr és paraszt, tőkés és munkás összefogását hirdető — uralkodó osztályainak. Petőfit is tanúságul hívták, költői arculatát szinte a felismerhetetlenségig megmásították, csakhogy bebizonyíthassák a tömegeknek: a forradalom nem lényeges az emberek sorsának alakulásában. Azt a nemzetek közötti harc s a nemzetközi erőviszonyok döntik el. A rankei koncepció, noha több áttételen keresztül, itt is érvényesült. Illyés Gyula : Petőfi-je, Révai József Petőfi-tanulmányai,77 Hatvani Lajos Petőfi-kutatásai óta, valamint a marxista történetírás legújabb eredményei alapján,7 8 tárgyilag is bizonyítást nyert, hogy Petőfi költészetében csakúgy, mint politikai állásfoglalásában hazafiság és nemzetköziség, haladás és forradalom, magyar szabadság és világszabadság haláláig elválaszthatatlan egységben forrott össze egymással. A kutatások alapján az sem szorul külön bizonyításra, hogy Petőfi a forradalmat tekintette alapvetőnek és elengedhetetlenül szükségesnek az elnyomott népek, közte a magyar nép emberi szabadságának és nemzeti függetlenségének a kivívásához. Talán nem lesz érdektelen összehasonlítás kedvéért ide iktatni Klebelsberg Kunó gróf véleményét Petőfiről: „Petőfi forradalmár volt, de nemzeti 76 Uo. 114. és 115.1. 76 Uo. 117. 1. 11 Révai József : Marxizmus, népiesség, magyarság és ugyanő: 48 útján. Bpest. 1948. e. munkáiban. 78 A már idézett egyetemi tankönyvnek főleg 30C—302., 32C—327., 333—S37., 344. 370—372., 384. lapjain.
