Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
210 MtóREI ÖYULA mult módszereivel, minden durva és közvetlen aktualizálást elkerülve, burkoltan, de mégis úgy, hogy minden olvasója értsen belőle, a múlt eseményeit a maga korabeli időszerű politikai céljainak megfelelően értelmezte. Osztályharc helyett osztálybéke, osztályérdek helyett osztályok fölötti közös „TlL'iiizeti" érdek: ez volt Szekfü mondanivalójának a lényege. És hogy ezt elég meggyőzően csöpögtethesse széleskörű olvasóközönségének lelkébe, nem riadt vissza a valóság olyan elferdítésétől sem, mint a parasztság helyzetének idillikus ábrázolása. A ,.Magyar Történet" utolsó kötetében pl. nem említette a földesúri terhek növekedését és. az úri földrablást a 48 előtti évtizedekben, a jobbágysors rosszabbodásának a legfőbb tényezőit. Szerinte a parasztság Mária Terézia úrbéri szabályozása óta rendezett viszonyok között élt és biztos gazdasági helyzetében fogékonyabb volt a kiváltságos osztályokból kiinduló nemzeti hatásra, mert földesurától „kenyéririgység és gyűlölet" nem választotta el.6 5 Ebből az idillből vezette le Szekfü a valóság további eltorzításával a nemzeti egységfront kialakulását. Nálunk azért nem törhettek ki az észak-német és az 1846. évi lengyel parasztmozgalmakhoz hasonló lázadások — írta —, mert a jobbágyság kedvező viszonyok között élt és így „a modern liberális lelkületű felső osztályok és a még középkori gazdasági formákban élő parasztság"6 6 nem fordultak egymás ellen, hanem egyesültek. E nézeteknek ellentmondó adatokat már egykorúak (Széchenyi, Wesselényi művei és számos röpirat) írásai, az 1832—36. évi országgyűlés tárgyalásának jegyzőkönyvei is feltártak. Takács Mária bölcsészdoktori értekezése igen sok ilyen természetű adatot gyűjtött össze. Szekfü mindezeket a műveket ismerte és a „Magyar Történet" utolsó kötetéhez használta is (Takács Mária írására külön is utalt), de elhallgatta a koncepciójának ellentmondó tényeket.6 7 Szekfü semmiképp sem kívánta csorbítani az uralkodó osztályok jogait. Iparkodott javítani a paraszti sorson, de úgy, hogy a birtokos urak se járjanak rosszul. Ezt az igyekezetét tükrözte egy, ugyancsak 1934-ben megjelent munkához írt előszava is, amely egyúttal további magyarázattal szolgál a nagy történeti összefoglalásban kifejtett állásponthoz. „Nem marad tehát egyéb hátra — írta hosszabb fejtegetésből levont végkövetkeztetésként —, mint a telepítés és ezzel kapcsolatban a földbirtok reformja." Nem titkolta azt sem, hogy „ez parancsoló szükségesség, és belső zavarok lehetősége nélkül nem halasztható".6 8 Szükségesnek tartotta az újabb, mérsékelt földreformot, hogy megelőzzék az osztályharc kiéleződését és a munkás-paraszt összefogást. A népi egység misztikus, irracionális elemekkel átszőtt elmélete pedig a marxizmus elleni eszmei harc fegyveréül is szolgált. Ez volt a felfogása 1941-ig. A marxizmus, a proletárdiktatúra elleni harca során helytelenül ábrázoltaolyan forradalmárainkat, mint Petőfi Sándor és Ady Endre. Szekfü Petőfi plebejus forradalmiságát szembeállította a proletárdiktatúrával. PetőfiSándort a magyar nacionalizmus bajnokává alacsonyította le, aki pedig egész élet-65 Magvar Történet VII. k. 173. 1. 66 Uo. " 67 Takács Mária műve: Társadalmi állapotok és törekvések 1830—1847. Bpest. 1909. A marxista történetírás eredményeit összefoglalja: Arató Endre—Mcrei Gyula— Spira György—Varga Zoltán : Magyarország története 1790—1849. Egyetemi tankönyv, Bpest. 1957. 138—142., 164—167.,'179—181., 192—196., 288—291. lapok. 68 Előszó Matolcsy Mátyás : Az új földreform munkaterve (Bpest. 1934) c. munkájához. 1—2. 1.
