Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
208 MtóREI ÖYULA eseményekre koncepcióját a ,,Magyar Történet" 1928 óta megjelent köteteiben alkalmazta. A török elleni védelem kérdéseinek tárgyalása során pl. a hangsúly Szekfünél a főuraknak a végvárak katonáit ellátó, az ország védelmét megszervező és egyéb hasonló tevékenységén volt. Csak úgy mellékesen említette meg, hogy a nagybirtokosoknak milyen roppant gazdasági lehetőséget jelentett a hadseregellátás és a várvédelem megszervezése, fenntartása.56 A korábbi művekhez képest a nagy összefoglalásban mind Deák, mind a jómódú birtokosnemesség 48 előtti szerepe ennek az elgondolásnak a szolgálatában zsugorodott össze sokkal kisebbre. Eltűnt Széchenyi és Deák csaknem egyenértékű szerepeltetése és átadta a helyét olyan értékelésnek, amely csak Széchenyi tevékenységét ítélte örökérvényűnek. A jómódú birtokosnemesség is elvesztette immár azt a jelentőségét, amit Szekfü még a ,,Három Nemzedék"-ben neki talajdonított. A reform egyedüli forrása azonban most már nem csupán Széchenyi lett, a lángész, aki egymaga és önmaga egyéni zsenialitásának feltételeiből merítve kezdeményezi a reformokat, ahogyan ez még a ,,Három Nemzedék"-hen is olvasható. ,,A reformnak csak a nagybirtokososztálynak, vagyon, családfa, országos méltóság által függetlenné tett soraiból lehetett jönnie" — írta most már Szekfü — Széchenyivel kapcsolatban.57 Ennél az elképzelésnél hatékonyabbnak vélt eszköze volt az uralkodó osztályok ideológusainak az osztályellentétek tompítására és az 1929—1933. évi osztályharcok tanúsága szerint újra fenyegető forradalmi veszély megelőzésére: „az úr és paraszt a magyar élet egységében" elmélet. Ez az elgondolás — bevallottan - nem csupán a marxizmus ellen, hanem egyúttal a népi íróknak — nagybirtokellenességük folytán — haladó elemeket jócskán tartalmazó nézeteivel szemben is felvonultatott harci eszköz volt. A nagybirtok megvédése és a paraszti osztályharc leszerelése végett Szekfü immár felhagyott korábbi nézeteivel. Míg a „Három Nemzedék"-ben nem sok szót vesztegetett a parasztságra, a ,,Történetpolitikai Tanulmányok"-ban pedig öntudatlan és így elhanyagolható tömegként kezelte, a ,.Magyar Történet"-ben más nézetet vallott. Ennek a felfogásnak elvi megalapozását Asztalos Miklós és Pethő Sándor összefoglaló történeti művéhez írt bevezetőjében végezte el.68 Itt fejtette ki, hogy a történeti személyiségek a nép talajából nőttek ki, és a nemzet a nép öntudatosult része. A nemzet nem a biológiailag egy fajhoz tartozó emberek csoportja, hanem olyan nehezen differenciálható tömegbe nyúlnak a gyökerei, „melynek, mint minden élő kollektívumnak, megvan a maga lelkisége". Ez a kollektív lelkiség, a magyar nép szellemi és gazdasági viszonyaival együtt ezeréves fejlődés terméke.5 9 A szellemtörténet már ismert eszközét, a „néplélek" misztikus, irracionális fogalmát vette igénybe Szekfü az osztályellentétek tompításának, az osztályharc leszerelésének érdekében. Célját azonban nem csupán örök erkölcsi sajátosságok, a nép változatlan lelki alkatának hirdetése és így minden alapvető változás tagadása útján, vagyis közvetett eljárással kívánta elérni, mint korábbi műveiben, hanem főleg egyenes, közvetlen módszerrel is. Kertelés nélkül, nyíltan harcolt mind a marxizmus, mind a népiek felfogása ellen, kijelentvén, hogy a „nép története nem azon adatok felsorolásából áll, milyen robottal tartozott és miként nyom-56 Magyar Történet (Első kiadás) IV. k. 181., 198., 202. 1. 57 Magyar Történet VII. k. 103. 1. 58 A magyar nem/.et története ősidőktől napjainkig. Bpest. 1933. 59 Bevezetés VI. 1.
