Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 205 fecsérelnék a maguk erejét. A hitetlenség, a radikalizmus frontja az, amely az Istent és a hazát megtámadja"4 6 — mondotta egyik országgyűlési beszédéhen. ,,A nagy világnézeti harcot a szociáldemokráciával nem az államok, hanem az egyházak fogják megvívni" — mondotta más alkalommal, majd így folytatta: ,,. . . a parlamentáris államhatalom nem lehet gát a szociáldemokráciával szemben, mert ha kormányzati hibák vagy véletlenek szerencsétlen találkozása következtében a baloldali gondolkodás megerősödnék, egyik jövő választás a legkínosabb meglepetéseket hozhatná, amely esetben éppen az államhatalom — kerülhetne radikális vagy éppen szocialisztikus irányú politikusok kezébe" . . . „AJjarc az egyházak és a szocializmus között fog eldőlni és az államhatalom nem a harc eszköze, hanem a harc célja lesz. Az államhatalom birtokáért fognak a világnézetek küzdeni. . . Egyházainkban meg kell lennie a belső erőnek arra, hogy a tömegek további dekrisztianizálásának gátat tudjanak vetni. Ez reánk nézve lét vagy nemlét kérdése".4 7 Szekfü és Klebelsberg nézeteinek egybevetése is igazolja, hogy Szekfü a hivatalos kormánypolitika szándékainak megfelelően és az uralkodó osztályok érdekein©k-e%olgálatában tért el a történelmi valóságtol! " Ha azonban valaki a felsorolt adatok után sem fogadná el bizonyított tényként Szekfü Gyula marxizmus- és forradalom-ellenességét, azt talán inkább meggyőzik magának Szekfünek közvetlenül a szocializmusról és a forradalomról vallott nézetei. A kiegyezés korabeli liberális kormányokat súlyosan elmarasztalta, mert nem tudták lecsillapítani az osztályellentéteket és ,,az osztályok egyikét vagy másikát koncessziók által megnyugtatva, forradalmi lépésektől visszatartani".4 8 A marxizmusról pedig az a véleménye, hogy az osztályharc elidegeníti tőle az értelmiséget és a parasztságot, holott ezeknek — szerinte — az új ipari munkásságnál még sokkal nagyobb érdekük volna a kapitalizmus megdöntése. „így maradt magára a marxizmus az ipari munkássággal s így lesz kénytelen, akarva nem akarva, levetni a magára aggatott demokrata allűröket... sa zsákutcából amelybe az »osztályharc« által került, forradalom, a proletárság abszolutizmusa által menekülni." A nyugati szocialisták — írja — ezt a lépést még nem merték megtenni, mert tudják, hogy „a gyűlöletre és önérzetre nevelt szerencsétlen proletariátus a hatalom birtokában tüzet fog gyújtani, mely világégéssé növekedhetik". Ezért a nyugati szocializmus kétségbeesett erőfeszítéseket tesz az osztályharc leszerelésére, ,,miből előbb-utóbb meg fog születni a marxizmus revíziója, nem bal felé Ázsiában, hanem emberibb, konzervatívabb, keresztényi, és európai szellemben".49 Szekfü megértette, hogy a jobboldali szociáldemokrácia opportunizmusa nem forradalmi elmélet és hogy a burzsoázia erdekét szolgálja. Ezért is lelkesedett érte. Egy jó szava sem volt a forradalmi marxizmushoz, a bolsevizmushoz éppen annak forradalmisága és nem — mint hirdette — „ázsiai" volta 46 A kultusztárca programja. Gróf Klebelsberg Kuno beszédei, cikkei és törvényjavaslatai. 1916—1926. (Bpest. 1927). 517. 1. 47 Egyházaink történeti felelőssége. Cikk a Nemzeti Űjság 1925. IV. 12. számában. Uo. 634. és 635. 1. „Rettenetes az, hogy egy egyház a harcot a szocialismussal szemben elveszti. Ez történt Oroszországban". Uo. 636. 1. 48 A magyar állam életrajza. II. kiad. 205—206. 1. 49 Három nemzedék 356. és 357. 1. \
