Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

14 NEMES DEZSŐ Л kisgazdapárt vegyes összetételű vezetősége kénytelen volt a Baloldali Blokk követeléseit elfogadni, hogy a fenyegető pártszakadást elkerülje és a jobboldali erők pozíciójából, amit csak lehet, megőrizzen. Pártszakadás esetén a jobbszárnyat a népi erők kisöpörték volna a hatalomból. Nagy Ferencék tehát meghátráltak, hogy a nemzeti demokratikus fronton belül maradhassanak és ne veszítsék el maradék hatalmi pozíciójukat. A döntő harc a gazdasági élet területére tolódott. A nagy munkás erőfeszítések és ugyanakkor a növekvő tőkés spekuláció ós a veszedelmesen mélyülő infláció hónapjai voltak ezek. Különleges gazdasági csata bontakozott ki a teremtő munka és az infláción gazdagodó tőkés üzérkedés között. A burzsoázia — az a része is, amely nem politikai számításból igyekezett a népi államot gazdasági csődbe kergetni és a nyugati tőke előtti behódolásra kényszeríteni, hanem csak üzletelt a maga gyors gazdagodása céljából — hosszú inflációs időszakra építette számításait. A gazdasági rendőrség, amelyet a népi erők a spekuláció elleni harcra hoztak létre, jelentős csapásokat mért ugyan a nagystílű feketézőkre és árdrágítókra, de az inflációs folyamatot ez nem állíthatta meg. A stabilizációért való harcnak súlyos politikai nehézségei voltak. Olyan helyzet állt elő, hogy az infláció mérséklése és leküzdése céljából a kommunisták és a baloldali szocialisták álltak ki a béremelések korlátozásáért, a tőkések léptek fel a bérek emeléséért. Ugyanis a béremelés is ürügy volt számukra az árak még nagyobb emeléséhez, a fogyasztók még nagyobb mérvű kiuzsorázásához. S emellett még az államtól kölcsön kapott, a bankok útján folyósított 2 milliárd pengő forgótőkét is felhasználták. A kölcsön értékét áruba fektetve megőrizték, spekulációs célokra fordították, s ugyanekkor az állammal szembeni adósságukat a pénzromlás elértéktelenítette, megszüntette. A gazdagodásnak ezt a módját a magyar tőkések már eredményesen alkalmazták az 1920—24-es infláció idején. Kedvükre volt ugyanezt a módszert a változott körülmények között is alkalmazni. E célból béremelésekre is hajlandók voltak, bár az infláció növelésének ez csak segédeszköze volt; fő forrása a nagy áruhiány, a termelés rendkívül alacsony színvonala. Növelte a népi demokrácia politikai nehézségeit a jobboldali szociáldemokraták bérdemagógiája, amihez a rendkívül súlyos helyzet és a tőkések béremelési készsége igen kedvező körülményeket teremtett. Sztrájkok törtek ki, amit a reakció a népi hatalom tömegbázisának megrendítésére remélt kihasználni. Nagy politikai akaraterő, előrelátás és a munkásság forradalmi akaratába vetett hit kellett ahhoz, hogy a kommunista párt a tőkések béremelési manővereivel és a jobboldali szociáldemokraták bérdemagógiájával szembeszálljon. Nagy erőfeszítést követelt a szociáldemokrata párttól is, hogy e „népszerűtlen" jellegű kérdésben felelősségteljesen kitartson a kommunista párt mellett, saját pártja jobbszárnyának erősödő nyomásával szem-, ben. Igen nehéz volt ez, amikor a hetibérek a kifizetés pillanatában sem fedezték a legszükségesebb élelem költségeit, s a következő napokon a kézben levő pénz értéke mind gyorsabban olvadt. Be kellett vezetni a természetbeni béreket, amelyek bár csekélyek voltak, mégis a bérek legfontosabb részévé váltak. A munkásság nagyon nehezen élt, de virágzott az arannyal és a dollárral való üzérkedés, nyíltak az eszpresszók, gazdagodtak a nagy és kis spekulánsok. A nagy gazdasági és egyben politikai nehézségek legyőzéséhez, a munkásság nagy áldozatvállalásához elengedhetetlenül szükséges volt napirendre tűzni a pénzügyi stabilizáció tervét és ezt rövid néhány hónap alatt valóra is váltani.