Századok – 1960

Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180

196 MtóREI ÖYULA ban már nem jelent egyet az egyetemes haladás és a nemzeti érdekek szolgálatával. Vannak korok, amikor azoknak a történészeknek az írásai, akik az uralkodó osztályok vagy egyes csoportjaik pártjára állnak, a haladást szolgálják, mert emez osztályok vagy csoportok érdekei egybeesnek az egyetemes emberi haladás érdekeivel. ilorváth Mihály vagy Michelet, Mignet művei haladó írások voltak, mert az árutermelő polgárosodó magyar köznemességnek illetőleg a francia burzsoázia egyes csoportjainak osztályérdekei és törekvései 1848 előtt még sok tekintetben egybeestek saját hazájuk és Európa haladásának és így a kizsákmányolt osztályok, elnyomott népek érdekeivel is. A Horthy-korszak uralkodó osztályai azonban reakciós osztályok voltak. Erdekeik már régóta nem estek egybe a kizsákmányoltakéival és így a haladás érdekeivel sem. Azőpártjukra álló történetírás tehát nem lehetett alkalmas az egyetemes nemzeti érdekek szolgálatára. A haladás és az igazi nemzeti érdek képviseletére ebben az időben már csak az egyetlen haladó osztály, a proletariátus volt hivatott. Ennek megfelelően a nemzet valóságos érdekeit csak a marxista történetírás mozdíthatta elő maradéktalanul és teljes következetességgel. Szekfü Gyula azonban 1941 előtt szembenállt a proletariátussal és haláláig elutasította magától a marxista világnézetet és a történelmi materializmust. 1941 előtt írt műveiben tudatosan harcolt a proletariátus vezetése, uralma és világnézete ellen. A történetíró pártokfölöbtiségéről, osztályok fölöttiségéről, mint az objektivitás kritériumáról vallott nézetei nem csupán őszinte meggyőződését és már érintett kötöttségeiből eredő optikai csalódását tükrözték, hanem tudatos elhatározását is. Ez pedig arra irányult, hogy a valóságot meghamisító, egyetlen osztály érdekei szerint eltorzító, tehát nem objektív irányként mutassa be az első világháború idején elsősorban a — valóban tudománytalan — függetlenségipárti történetírást, de a szociáldemokraták és a polgári radikálisok legális marxista, reformista irányát is. 1919 után pedig már csak a kommunisták marxista—-leninista történetírását, mint egyetlen osztályhoz és párthoz kötött történetírást. Szekfü Gyula történetszemléletének fő vonásai Szekfü Gyula történetírói pályafutása, módszerét tekintve két, egymástól jól elhatárolható szakaszra oszlik. Az első körülbelül 1916-ig, a szellemtörténeti irányhoz való csatlakozásáig tartott. A második a szellemtörténeti iskola híveként kifejtett működését foglalja magában. Napjainkban már csak a második szakaszban létrejött műveknek hatása észlelhető. Ezért a továbbiakban csupán 1916 óta írt alkotásainak elemzésére kerül sor. Szekfü Gyula történetszemlélete azonban még szellemtörténész időszakában sem volt mindvégig azonos tartalmú. 1933, Hitler uralomrajutása húzott válaszfalat történeti látásmódjának korábbi és későbbi szakasza közé. Szekfü Gyula az uralkodó osztályokkal azonosulva már 1916-ban is gyűlölettel tekintett minden forradalmi, vagy a forradalom útját előkészítő, akár csak viszonylag haladó mozgalomra is. 1918 és 1919 magyar forradalmai után írt műveinek alaphangját a munkásosztállyal és annak politikai vezetőszerepével, a marxizmussal, a proletárforradalommal és a proletárnemzetköziséggel való szembefordulása adta meg. Minden más kérdés ehhez az egységbe foglaló és rendező alapelvhez igazodik. Nacionalizmusát elsősorban a két forradalom alapélménye különböztette meg a kiegyezés korabeli történetírók hasonló érzelmeitől és csak másodsorban a trianoni békediktátum hatása.