Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK BÍRÁLATAHOZ 195 keresendő.2 8 Deák, Széchenyi és éppúgy Kossuth tetteit, az általuk képviselt történelmi tendenciákat a kollektív szellem irracionális alakzattá, típussá sűrűsödő formájából, a dunántúli és a tiszai magyar vérmérsékleti különbségeiből származtatta,2 9 és nem az árutermelő jómódú birtokos középnemes, a nagybirtokos főúr, az elszegényedett birtokosnemesi családból származó, immár polgári foglalkozásból élő nemesi értelmiségi osztályhelyzetének a jómódúétól való eltéréséből. Végül —Szekfü Gyula történetírói módszerét vizsgálva — nem lehet említés nélkül hagyni a történész objektivitásáról vallott nézeteit. Szilárd meggyőződéssel hirdette, hogy kutatásainak minden szempontja „a múlt egyszerű, objektív szemléletéből adódott".3 0 Szekfü azonban egészen mást értett a történetíró objektivitásán, mint a marxizmus követői. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a történetíró alkotómunkája nem mehet végbe a külső világtól légmentesen elzárt burában, a társadalmi környezettől függetlenül. Nem titkolta, hogy a történész munkásságának eszmei tartalmát társadalmi adottságai: származása, nevelése, az a környezet, amelyben felnő, tanulmányai, életpályája és ezzel összefüggő társadalmi körülményei, nem utolsósorban azonban egyéni jelleme, lelki alkata is meghatározzák. A történetíró alkotói függetlenségét legsúlyosabban gátló tényezők közé sorolta az életpályát. Az a társadalmi helyzet és környezet — fejtegette —, amelybe a történetíró életpályája, állása folytán bekerül, erősen hat munkásságára. A magyar történettudomány művelői jóval kisebb arányban egyetemi tanárok, mint német kollégáik. Túlnyomó részükben könyvtári, levéltári tisztviselők. Gyakran tehát csak középrangú államhivatalnokok, „akik a középosztálynak még inkább függő rétegébe tartoznak, mint pl. a német egyetemi tanárok". így azok a tényezők, amelyek a német professzorokat „az objektivitás tiszta légköréből a társadalmi és pártszervezetekbe bevonták, s ezzel a politikai történetírás tévelygéseinek okozóivá váltak, a magyar kutatók táborára még inkább hatottak".31 Szekfü tehát elismerte, hogy a történetíró munkásságát a tőle függetlenül létező külső világ, elsősorban osztályhelyzete befolyásolja. Mégis lehetségesnek vélte a pártatlan történetírást. Ezen a pártoktól független, pártokon kívül és azok fölött álló történetírói alkotómunkát értette, Úgy képzelte, lehetséges az, hogy egy történetíró a pártokon kívül és az osztályok fölött álljon s így képes legyen a múlt objektív, elfogultságtól mentes ábrázolására. Az ilyen történetíró a letűnt időket úgy kelti új életre műveiben, hogy felülemelkedik az egyes pártok képviselte szűk osztályérdekeken, és az egész nemzet egyetemes érdekeinek szempontjából tekint a régi világra. Szekfü Gyula őszinte meggyőződéssel vallotta, hogy műveiben a nemzet egészének érdekeit tartja szem előtt. Ez a személyes — bár osztálykorlátiainál fogva sokáig meddő — igyekezete, főleg azonban világnézete, állása, egyéni érdekei: tehát részben felismert, jórészt azonban fel nem ismert kötöttségei optikai csalódásba ejtették. Nem vette észre, hogy az ő pártokfölöttisége nem jelent osztályfölöttiséget, csupán azt, hogy történetírásával nem egy párt, csoport, vagy réteg, hanem az egész uralkodó osztály egyetemes, közös érdekeit szolgálja, védi, ami az ő korában azon-28 A szellemtörténet e fogására elvileg Szigeti : i. m. 188. 1. 29 Három Nemzedék 137. 1. A kollektív szellem és az „alakzatok" összefüggésére Szigeti : i. m. 187. 1. 30 A magyar állam életrajza. П. kiad. (Bpest. 1924) 17. 1. 31 Szekfü Gyula : A politikai történetírás (Hóman Bálint szerk.): A magyar történetírás új útjai. Bpest. 1931. 412., 413., 415. 1. Az idézet a 413. lapról való. 13*
