Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

A NÉPI MAGYARORSZÁG FEJLŐDÉSE 1945—1900 . 11 kel osztályáruló magatartásuk miatt a ilorthy-uralom idején évtizedes harcot vívtak. Óvni kellett az egységfrontot a szociáldemokrata párt egyre nyíltabban szervezkedő jobboldali frakciójától s attól is, hogy a jobboldaliakkal szembeni jogos harag ne fajuljon el és ne okozzon kárt a két párt együttműködésének. Az együttműködést veszélyeztető jelenségeket látva és a munkásosztály előtt álló nagy nemzeti feladatok által vezérelve, a kommunista és a szociáldemokrata párt 1945. április 27-én nyílt levéllel fordult valamennyi szervezetéhez és tagjaihoz. A két párt „közösen fordul hozzátok — mondja a felhívás —, hogy ezzel is nyomatékot adjon a munkásosztály és ezen túlmenően az egész magyar demokrácia legfontosabb kérdésének, a két párt szoros együttműködésének". A nyílt levél felhívja a figyelmet, hogy „az egyre merészebben jelentkező reakció és a lappangó nyilasság legnagyobb reménye az, hogy sikerül éket verni a két munkáspárt közé". Hangsúlyozza, hogy „minden közös célkitűzésünket valóra tudjuk váltani, ha az eddiginél szorosabban dolgozunk együtt". Fontos követelményként jelöli meg: „ne forduljon elő, hogy az egyik vagy másik párt a fiatal demokrácia szerveibe beszivárgott, vagy arra kívülről ható reakciós erőkkel szavazzon, vagy ennek útját egyengesse". A nyílt levél hangsúlyozza a közös szakszervezeti munka nagy fontosságát is. Határozottan szembeszáll a kommunisták és szociáldemokraták közti régi ellenségeskedés felújításával, amit úgy itél meg, hogy az „súlyos kárt okoz nemcsak a munkásosztálynak, hanem az egész nemzetnek". A két párt együttműködését viszont úgy értékeli, hogy az „hosszú esztendőkre, az egész felépítési korszakra szükséges és ebben az összefogásban van az egyetlen kivezető út" az ország súlyos helyzetéből. Végül a küszöbönálló május 1-i ünnepség közös, demonstratív megünneplésére hívott fel. A felhívást mindkét párt főtitkára, Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád írta alá. A felszabadulást követő első szabad május 1-е közös megünneplése valóban a magyar munkásság országos méretű, nagy politikai demonstrációja volt, erőt adott további küzdelmeinek, nem maradt el a hatása a falvakban sem. A munkásegység ellenségeinek tevékenysége azonban nem lankadt, hanem fokozódott. A burzsoázia bizonyos gazdasági konszolidálódása és politikai újjászerveződése magával hozta a szociáldemokrata jobboldal újjáéledését és frakciós újjászervezését is. A jobboldai szociáldemokraták, akik a forradalom ügyét már régen elárulták, a burzsoázia erőit mindig túlbecsülik, megijednek tőle, keresik vele és nyugati támogatóikkal a megegyezést, ennek céljából szabadulni akarnak a kommunistákkal való együttműködés „terhétől". A megszerveződő burzsoá erők képviselői persze értékelik a jobboldali szociáldemokraták e jellegzetes tulajdonságát és igyekeznek hasznosítani is mindig, amikor ezt szükségesnek találják. S a magyar burzsoázia a népi demokrácia elleni akcióban nagyon is számított a szociáldemokrata jobbszárny tevékenységére. Megőrizni és minden akadály ellenére továbbfejleszteni a két munkáspárt együttműködését — nagy feladat volt. A kommunista párt, a szociáldemokrata párt balszárnyával összefogva sikerrel megoldotta, mert mindkét párt munkástömegei a nemzeti újjászületés kommunista programját tették magukévá, annak megvalósításán munkálkodtak. Más kivezető út nem is volt előttük, ha csak az nem, amit Vargha Béla és társai ajánlgattak, parasztbojkottal kiegészítve. A burzsoá ellenforradalmi erők nem hittek a magyar demokrácia népi erőinek teremtő képességében, viszont bíztak a nyugati hatalmak erejében és beavatkozásuk sikerében. Különösen megnövekedett eme reményük akkor,