Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

A NÉPI MAGYARORSZÁG FEJLŐDÉSE 1945—1900 . 9 következő bölcs nyilatkozatot tette: „Azt mondják, csak a magunk erejéből tudjuk felépíteni az országot. Ne hazudjunk! A magunk erejéből negyven évig se tudnánk felépíteni olyanná, amilyen volt. Vegyük tudomásul, hogy a termelő munka sem az egyik, sem a másik téren nem tud megindulni segítség nélkül. Ezt az országot magunktól felépíteni nem tudjuk." Ehhez különböző frázisok közepette — hangoztatva minden magyarok összefogását — hozzátette még a következőt: „Ha nem tudunk biztonságot teremteni, s nem tudjuk a rendet helyreállítani, ne számítsunk a külföld segítségére."* A tőkés uralom, a tőkés vállalkozások és haszonszerzés biztonsága kellett neki. Vargha Béla e fellépése idején a földbirtokos és burzsoá ellenforradalom fő erői már bevonultak a Kisgazdapártba és a vagyonos parasztokkal szövetkezve reakciós blokkot hoztak létre. Miután a Kisgazdapárt a nemzeti koalíció része volt, e párt útján lehetőséget nyertek arra is, hogy embereiket a közigazgatási és más hatalmi szervekbe benyomják, vagy ottlevő embereiknek menlevelet szerezzenek. Politikai taktikájuk egyik alapvonása az volt, hogy a parasztokat szembefordítsák a munkásokkal, a munkás-paraszt szövetséget felborítsák. 1945. augusztus 20-ra összehívták a Kisgazdapárt nagy választmányát. Itt egy olyan határozati javaslatot fogadtak el, amely csöpögött ugyan a demokrácia melletti hangzatos nyilatkozatoktól, de egyik pont a parasztság sztrájkjogát hirdette meg — a város ellen, a munkásosztály ellen. Ez a pont a következőképpen hangzik: „Kinyilvánítja a Független Kisgazdapárt parasztsága, hogy gazdasági érdekeinek hatályos védelme érdekében szervezetein keresztül bevezeti a parasztság hatályos gazdasági érdekvédelmét, sztrájkjogát is, amelynek mértékét és formáit később, alkalmasabb időben határozza meg."** Miután a Szabad Nép élesen reagált erre a paraszti „sztrájkjogra", amely mögött a városok elleni bojkott-jog rejlett, a Kis Újság augusztus 26-i számában Nagy Ferenc személyes megtámadtatás címén nyilatkozik, s közli, hogy a szóbanforgó okmány említett 13. pontját ő fogalmazta és személyesen áll ki a paraszti sztrájkjog mellett. A Horthy-uralom idején, a földesúri Magyarországon sem a Kisgazdapárt, sem Nagy Ferenc személyesen nem állt ki a cselédek, béresek, sommások, aratómunkások sztrájkjoga mellett — a földesurakkal és kulákokkal szemben. Akkor nem hirdetett paraszti bojkottot a bankok és kartellek uzsorája ellen sem. Nagy Ferencék ezt a „jogot" csak az ország talpraállításának legnagyobb terhét viselő munkásosztállyal szemben tartották szükségesnek meghirdetni. A „parasztsztrájkkal" való fenyegetőzés a kisgazdapárt választási előkészületeihez tartozott. Megcsinálni azonban képtelen volt a választások előtt is és után is. Nem lehetett rávenni a városi munkásság kiéheztetésére a parasztságot. Bármennyire járatosak is Nagy Ferencék a parasztdemagógiá- , ban, nehéz dolog volt a városok elleni régi szólamokat az ellen fordítani, akinek legnagyobb része volt abban, hogy a paraszt megszabadult a földesuraktól, megkapta az urak földjét és fő fegyvertársa volt a bankárok és iparbárók ellen. Nagy Ferencék emellett vigyáztak arra, hogy a parasztok „sztrájkjoga" ne ijessze meg a városok polgárságát. Ezért is fogalmazták úgy ezt a „sztrájkjogot," hogy annak „mértékét és formáit" majd később — vagyis a politikai harc alakulásától függően — kell meghatározni. Azt kellett majd * Kis Újság, 1945. júl. 1. ** Kis Újság, 1945. aug. 20.