Századok – 1960
Tanulmányok - Horváth Pál: A középkori falusi földközösség történetével foglalkozó polgári történeti-jogtörténeti irodalom néhány kérdése (II. rész) 125
144 HORVÁTH PÁL leg, azt bizonyítják, hogy a földek felosztása egyéni tulajdont teremtett. Láthatóan különös volt A. Dopsch számára, hogy ilyen és hasonló számtalan érv felsorakoztatása ellenére létezett felfogás, mely a jelzett korban a faluközösséget feltételezte.322 Nincs terem itt többet megemlíteni, mint hogy Fr. Engels már 1882-ben éppen a közösségen belüli viszonyok változásaira kívánva rámutatni, amelyek a Caesar és Tacitus leírásai közt eltelt 150 év alatt történtek, írta : „Tacitus már csak az egyes családonkénti földművelést ismeri. De . . . csak egy évre kapták a földet . . . minden évben újra felosztották és váltogatták."32 3 Természetesen nem azonosíthatjuk a marxista felfogást a vulgáris polgári történetírás nézeteivel, annál is inkább, mert A. Dopsch nem is hivatkozik marxista magyarázatra. Mégis oly találó K. Marx egy korábbi megjegyzése: Oft ist es komisch, wie das Wort „communio" ganz in derselben Weise angeschimpft wird wie der Kommunismus heutzutag.324 A mértéktartó polgári történetkutatás azonban a tudósításoknak a földközösségre utaló tételei mellett az újrafelosztással magánhasználatba került szántók viszonyait is leírta. R. Schröder nem is látott semmi okot arra, hogy a periodikus újrafelosztást a földközösség fennállása ellen fordítsa.325 A. Dopsch mindig igyekezett felfogását elhatárolni a legszélsőségesebb polgári nézetektől, mégis a földközösségről alkotott tanításai e körbe tértek vissza. W. Wittich, aki a földesúri teória egyik megalapozója volt, a tudósítások korabeli összes szabadokat germán földesuraknak tekintette. Ezt a felfogást A. Dopsch látszólag elutasította, de a tudósítások magyarázatával arra törekedett, hogy a földesuraság meglétét igazolja, a ténylegesen meglevő vagyoni különbségeket eltúlozza, és mindezt szembeállítsa az agrárkommunizmus feltevéséből eredő ősi egyenlőség gondolatával.328 A „princeps" méltóságát olyan tulajdonságokkal ruházta fel, amely a germán földesurakat illette és a „hősi erényű germán egyéniség" minden sajátját bírta. Wittich „földesúri teóriájá"val ezen a ponton ismét találkozott a közösségi viszonyokat egyoldalúan tagadó irányzat. A földesúri teória szinte azonos módon erőfeszítéseket tett, hogy a tudósítások „princeps"-ót a földesuraság képviselőjének tüntesse fel.327 Egyáltalán a germánok eredeti letelepülési formájában A. Dopsch az uradalmi települést tekintette általánosnak, és ebben a legújabb (württembergi) ásatásokra is támaszkodott.32 8 Ilyen összefüggésben az agrárkommunizmusra utaló C. F. Schwerin, V. Ernst és mások tanításait megalapozatlanoknak tekintette. A Mark tagjai — ha egyáltalán más vonatkozásban elismerhetők — szerinte nem egyenrangúak és gazdaságilag sem egyenlők, mint ahogy ezt a régi tanítás tartalmazta. A földesuraság korábbi létezésének feltételezésével pedig kizártnak tekintette a földközösség elsődlegességét. Szemben O. Gierkével, aki a Chilperich ediktum alapján a „vicini"-k öröklési jogának figyelembevételével az ősi közös tulajdon létezését támasztotta alá, A. Dopsch azt állította, hogy a jelzett forrásban szó sincs a Markközösségről és a „vicini" nem a földközösségre utal, hanem egyszerűen hatá# 322 A. Dopsch: Die wirtschaftlichen Verhältnisse der Germanen. Beiträge zur Sozial- und Wirtschaftsgeschichte. Gesammelte Aufsätze. Wien. 1938. 77—78. 1. 323 Fr. Engels: A Mark. 156. 1. 324 Marx—Engels : Briefwechsel. Band II. Berlin. 59—60. 1. 326 R. Schröder: i. m. 54—56. 1. 326 A. Dopsch: Die wirtschaftlichen Verbältnisse der Germanen. 81—82. 1. 327 M. Weber: Gesammelte Aufsätze zur Sozial- und Wirtschaftsgesch... 518. 1. 328 A. Dopsch : Wirtschaft und Gesellschaft im frühen Mittelalter. Beiträge... 3.1.
