Századok – 1960
Tanulmányok - Horváth Pál: A középkori falusi földközösség történetével foglalkozó polgári történeti-jogtörténeti irodalom néhány kérdése (II. rész) 125
128 HORVÁTH PÁL államfejlődés korai szakaszában a tulajdont modern fogalmában nem is ismerték, a tulajdont ebben az időben csak mint bizonyos határidőben valakihez tartozót lehet keresni,23 4 tanította Szergejevies. Ez annál is inkább alkalmas volt a tulajdonjog elsődlegességének kimutatására, mert a gondolat önmagában igaz. Itt ugyanis a feudális urak tulajdonáról van szó, amit a ,,v' prok' " birtokló adhat, vehet és elzálogosíthat. Ha a parasztok a feltevés szerint megtartották volna közösségi rendjüket, benne semmiféle ,,v' prok' " birtokot nem kaptak. Ebből nyilvánvalóan folyt a következtetés, hogy az állami földbirtoklás mellett csak az egyéni tulajdon létezhetett. Az egész elméleti konstrukció mögött láthatóan az állt, hogy korábban az obscsina birtokközössége egyáltalán lehetetlen és azt kizárólag a cári abszolutizmus teremtette meg. Ezért szembeszállt azzal a nézettel is, hogy az ősi szokások a közösségből származnának. A szokás nem a közösségből, hanem az individuális meggyőződésből következik.23 5 V. I. Szergejevies nézeteinek egyoldalúsága minden nehézség nélkül kimutatható, mégis a feudális tulajdonviszonyok megértése területén éppen ebben az összefüggésben jutott egyáltalán maradandó megállapításra. Miközben az egyéni földtulajdon létezését kereste a moszkvai állam korai történetében, felismerte, hogy a modern tulajdonjogi fogalmakkal itt semmit sem lehet kezdeni. A fejlődés kezdeti fokán a szlávoknál, hasonlóan a germánokhoz, a tényleges birtoklás jelentett tulajdont.23 6 Már csak egy lépés választotta el. hogy felismerje a társadalmi formák szerint változó tulajdonjogot és hogy az adott társadalmi formának megfelelő tulajdonjog mellett az előző tulajdonviszonyok maradványai is létezhetnek alárendelt szerepben. Ezt a lépést azonban nem tudta megtenni. Annak ellenére, hogy a földközösség meglétét a korai orosz történelemben kizártnak tekintette, az obscsina önkormányzatát szükségesnek tartotta feltételezni, annál is inkább, mert a Russzkaja Pravda ismeretében a falusi bíró (sztaroszta), a csendbiztos (szotszki) a jó emberek jelenlétében történő bíráskodás (v' priszutsztvii dobrih' ljugyej) történeti kapcsolatai a közösségi viszonyokkal nyilvánvalóak voltak.23 7 Szergejevies történetszemlélete és következtetései az orosz történetírásban alapjává lettek a magántulajdon védelmé-t célzó elméleteknek. Tagadták a szlavofileknek az ősi orosz szokásokba vetett hitét, és kísérletet tettek a régi időkben is fennálló faluközösség létezését kétségbevonni. így kapcsolódott I. Je. Engelmann is V. I. Szergejevies nézeteihez.238 Az orosz obscsina történetének vizsgálata ilyen körülmények között még fokozottabban egyoldalúvá lett. Az intézmény történetét jórészt csak a XVII. századtól tették vizsgálat tárgyává, és annak fejlődésében az újrafel-234 <<.. .собственность в московских памятниках еще не употреблялась; то, что теперь называется собственностью, тогда называлось своим имуществом, в прок комунибудь принадлежащим...» В. И. Сергеевич: Лекции и изеледования.. • 517. 1. 235 (Обычай идет не от индивидуального убеждения...» Ld. : В. И. Сергеевич: i. ш. 611. 1. 236 «Собственник был в то же время и владельцем, а кто владел, тот был и собственником». Uo. 511. 1. 237 (Наш древнейший юридический памятник, Русская Правда, дает повод думать, что общиннам принадлежала полиция безопасности...» Ld: В. И. Сергеевич, uo. 298— 299. 1. 238 ИЭнгельман : История крепостного права в России. Москва 1900. Korábban megjelent „Die Leibeigenschaft im Rußland" címen. Leipzig. 1884.
