Századok – 1960
Tanulmányok - Horváth Pál: A középkori falusi földközösség történetével foglalkozó polgári történeti-jogtörténeti irodalom néhány kérdése (II. rész) 125
A KÖZÉPKORI FALUSI FÖLDKÖZÖSSÉG TÖRTÉNETÉVEL FOGLALKOZÓ POLGÁRI TÖRTÉNETI-JOGTÖRTÉNETI IRODALOM NÉHÁNY KÉRDÉSE* (II. rész) A földközösség történetének kérdése a századvégi polgári történetírásban gyakran kapcsolatban található a felszínen levő társadalmi problémákkal. Ez az összefüggés a századvégi orosz irodalomban fokozottan jelentkezett, elsősorban azért, mert az orosz társadalom sorsának alapvető megoldását igényelte. Az 1861-es reform az orosz társadalom egésze számára is csak részleges eredményeket hozott, a falusi obscsina sorsát pedig egyáltalán nem döntötte el. A parasztok a reform következtében sem kapták meg ősi közösségi földjeik tulajdonjogát, sőt „állandó használatba" is csak egy részüket vehették.21 8 Az orosz obscsina, amelyhez érthetően ragaszkodott a paraszti társadalom a középkor hosszú évszázadai folyamán, mint osztályérdekeinek egyetlen „szilárd" védelméhez, további feladatát nem tudta teljesíteni. A földbirtokosoknak azonban érdekévé lett a kötelezettségek kollektív hordozójává vált obscsina fenntartása, hogy a megváltást és a reform után is megmaradt számos paraszti kötelezettséget a régi, erejétől megfosztott közösség segítségével biztosíthassák. „Kiáltó anakronizmusának nevezte Lenin21 9 a közösségi rend egzisztálását, mely a dolgozók nyomorának fenntartása mellett a tőkés fejlődés terheitől sem mentesít. Az intézmény fenntartása úgyszólván semmi védelmet nem jelentett a parasztság számára, de annál nagyobb akadályt jelentett a társadalmi haladással szemben. A reform abból az alapelvből indult ki, hogy minden föld a földesurat illeti és a parasztot arra kényszerítette, hogy ősi, közösségi tulajdonát megváltsa. Az obscsina pedig a megváltás biztosítékát jelentette a földbirtokosok számára, mivel a közösség garanciával tartozott annak kifizetéséért. Ilyen körülmények között az obscsina, amely korábban már a paraszt röghözkötésének rendkívül alkalmas eszközévé vált, a reform utáni évtizedekben a jobbágyság továbbélésének egyik láncszemét képezte. Ezért váltott ki a reform a parasztság részéről heves elégedetlenséget és tömeges mozgalmakat. A reform megszületésének évében több zendülést számlál az orosz parasztság története, mint a megelőző 35 évben.22 0 A „felszabadítás" ténylegesen a parasztság nagyméretű kisajátítását jelentette, a megváltással pedig a parasztok a jobbágyságból az ideiglenes kötöttség állapotába jutottak.22 1 A reform nem az *A tanulmány I. része a Századok 1969. évi 5/6. számában jelent meg.lj| 218 А. А. Корнилов: Крестьянская реформа. С.-Петербург. 1905. 133—134. 1. 219 V. I. Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. Bpest. 1949. 379. 1. 220 E. А. Морохсвец: Крестьянская реформа... 48—49.1., Казанцев: Земельное право. Москва. 1949. 39. 1. 221 Крестьянская реформа в России 1861 года. Сборник законодательных актов. Москва 1954. 39. 1. «...4. Крестьяне, за отведенный, на основании предыидугцей статьи, надел, обязаны отбывать, в ползу помещиков, определенных в Местных Положениях повинности : работою или деньгами». Uo. — А. А. Корнилов: i. m. 158.
