Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

6 NEMES DEZSŐ A kommunista párt kiadta a felszabadító háború új jelszavát: Bosszút Budapestért Berlinben ! — ahol akkor még Hitler volt az úr. Az új, demokratikus magyar hadsereg megszervezését és az antifasiszta háborúban való tényleges részvételét azonban Vörös János és a köréje gyülekezett volt horthysta tisztek elszabotálták. A fegyverszüneti egyezményben megállapított nyolc hadosztály helyett a Vörös-féle vezérkar csak kettőt állított fel. A kommunista párt toborzó kampányt folytatott, de a jelentkezők nagyobb részét be sem hívták, s a kisebb részét is csak az erősödő nyomásra, hosszú hetek huzavonája után. A késve felállított két hadosztály is csak akkor indult a frontra, mikor azt már nem érhette utói. A koalíció jobbszárnya nem segítette az antifasiszta háborúba való bekapcsolódást, hanem hátráltatta, ami kárt okozott a nemzet tekintélyének és érdekeinek. E téren a volt horthysta tábornokokat is felölelő széles nemzeti koalíció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A nemzeti függetlenséget, amelynek kiharcolása a demokratikus újjászületés kezdetén az új demokratikus hatalom megszületése pillanatában az egyik fő feladat volt — a Szovjetunió katonai győzelme vívta ki a magyar nép számára. Hazánk szabadságát a szocialista Szovjet Hadsereg győzelmei hozták meg, a szovjet csapatokkal vállvetve küzdő demokratikus román és bolgár hadseregek közreműködésével. A demokratikus átalakulás másik nagy és halaszthatatlan kérdését, a földosztást a nincstelen és szegény parasztok, a munkásosztály segítségével, a kommunisták vezetésével forradalmi módon végrehajtották. Az ideiglenes kormány tagjai közül egyedül Teleki gróf emelt kifogást a földosztást kimondó kormányrendelet ellen. De nem volt olyan erő az országban, amely a munkásparaszt szövetség erőivel szemben akár csak azt el tudta volna érni, hogy a földosztást 1945 őszére halasszák. Történtek ilyen irányú kísérletek, de az agrárforradalom feltartóztatásához a halogatók ereje már kevésnek bizonyult. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy a kulákbirtok, mint parasztbirtok, a kiadott rendelet szerint 200 holdig mentesült az igénybevétel alól. Ezáltal a vagyonos parasztság — bár nem értett egyet a földosztás forradalmi módjával —alapjában véve semleges maradt; nehéz szívvel, de tudomásul vette, hogy nem neki osztják a földet, hanem a „kódusoknak". Nem kívánta megvédeni az úri földbirtokot, amely az ő gazdagodási lehetőségeit i s korlátozta. A földbirtokos osztály elszigetelődött és gazdaságilag mint osztály, alapjában véve megsemmisült. A földhöz juttatott parasztok bizalma a munkásosztály és annak forradalmi pártja felé fordult, amelynek elsősorban köszönhette, hogy évszázados vágya valóra vált. A nincstelen és szegényparasztok földigénylő bizottságai helyenként kissé át is hágták a rendeletet, s ahol különösen kevés volt a föld, ott egyikmásik kulákbirtokból is elvettek; a földesuraknak sem hagyták meg a 100 holdat mindig, amikor a rendelet szerint ezt meg kellett volna hagyni. Az is igaz, hogy sok földesúr, aki számára a parasztember alantas lény volt, 1945-ben hirtelen felcsapott „parasztgazdának", „kisgazdának" és „demokratának", hogy legalább 200 holdat megmentsen az igénybevétel alól. Nem egy földesúr hirtelen „antifasiszta ellenálló"-nak adta ki magát, hogy kivételezettként 300 holdat megmentsen. Csakhogy a paraszti földigénylő bizottság és az egyéb helyi népi szervek, a paraszti tömegek cselekvő részvétele és ellenőrzése elhárította az ilyen kísérleteket. 1945 nyarán a reakciós erők a Kisgazdapártban tömörültek és ezt a