Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VÉGÉN ' 117 törvényszerűségnek figyelembevétele mellett is igen kedvezőtlennek kell tartanunk. Ezzel az igen alacsonyan megszabott egységárral szemben egy alkalommal magas egységárral is találkozunk. Amikor 1490-ben a Szentgyörgyiek birtokaikon lefoglalták a bortizedeket, akkor számlájukat 117 hordó fejében 1404 fl-tal terhelték meg, ami 12 fl-os hordónkénti egységárnak felel meg,11 1 Ennyit csak kimérés révén érhetett volna el az érsekség, rendes kereskedelmi forgalomban alig. A 12,— fl-os egységár meghatározásának módszerét tehát ismerjük, de mi lehetett az 5,— fl-os egységár alapja? Csak egy: a pozsonyi tized kezelési költsége. Az 1489. évi kezelési költséget pontosan és részletesen, az 1490. évit nagy vonásokban ismerjük. Összetevői a bor kezelési költsége, az eladót terhelő szállítási költség és a pozsonyi ház fenntartásának tágan vett költségei voltak (pl. a pozsonyi kápolna számára vásárolt monstrancia). A legnagyobb összeget mindkét esetben a kezelési költségek teszik ki. Ezt az indokolja, hogy nagymennyiségű hordó készítésére volt szükség. 1489-ben 222, 1490-ben pedig 199 új hordót számoltak el igen változó áron, 1489-ben 50 dénárjával, 1490-ben pedig 77 dénárjával hordónként. Magas volt a szállítási költség is, bár ez még nem volt a pozsonyi borok teljes szállítási költsége, mert 1489-ben a szállítás számlán még 29,— fl szerepel a pozsonyi borok Budára szállítása fejében. Viszonylag a legkisebb összeg a két pozsonyi officiális élelmezési költsége volt, 1489-ben ezt az összeget Batthyány provisor pozsonyi tartózkodása csaknem duplájára emelte. Ha a teljes pozsonyi rezsiszámlát elosztjuk az azévi hordók számával, akkor eredményünk azt mutatja, hogy 1489-ben egy hordó kezelési költsége 4,65 fl, 1490-ben 2,89 fl volt. Ebből az eredményből két következtetést vonhatunk le: 1. azt, hogy a kezelési költség igen változó volt, 2. azt, hogy a familiárisoknak a bort —- mai fogalmakkal kifejezve — önköltségi áron adták el. Foglaljuk össze a pozsonyi tizedkezelés legfontosabb vonásait: a saját kezelésben történő gazdálkodás indoka a megye nagymennyiségű bortermelése és az a tény volt, hogy a tizedet Pozsonyból, mint kereskedelmi és forgalmi központból könnyű volt értékesíteni. Pozsony város határain belül ezt a városjog is megakadályozta.11 2 Pozsonyon kívül az érsekség úgy látszik nem volt hajlandó belevetni magát a kereskedelmi versenybe. Az érsekség teljes tizedének csupán kétharmadát értékesítette és azt sem a kereskedelemben, hanem a feudalizmus megszokott útján részben az ország legnagyobb fogyasztójának, de egyben az ország legrosszabb adósának, a királynak adta el, részben saját jobbágyaira kényszerítette a borkimérést, ami csak lassan és kis részletekben jövedelmezett. A tizedbor kezelése és szállítása a rezsit igen magasra emelte. Az elérhető legmagasabb értékesítési árnak mintegy 25—40% kezelési költség volt annál a cikknél, amelynek termelése az érseknek egyetlen dénárjába sem került ! Ez a rezsikulcs nemcsak mai szemmel nézve magas, hanem a kor szemszögéből is. 1495-ben a Pozsony megyei dica (a dicatoroknak és electi nobilesnek átengedett összeg) csak 5,3% volt.11 3 111 Ez az eljárás valószínűleg valamennyi hatalmaskodással kapcsolatos vádemelésnél tett értékbevallásra jellemző. 112 Ortvay : i. m. II/3. 330. 1. 113 Az 1495. évi pozsonyi dica adatai: kivetett adó 4435 fl, ténylegesen beszolgáltatott adó 3595 fl, a dieator költsége 185 fl, electi nobiles 16 fl. Ennek alapján a ténylegesen behajtott adó (3595 + 201 = ) 3786, aminek a 201 fl 5,3%-a. Engel Ch. : Geschichte des Königreichs Ungarn I. 144. 1.
