Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
116 FÜGEDIERIK gabonatermelő területek tizedei voltak. A Kiskárpátok borvidékének falvai és mezővárosai közül egyet sem találunk a bérleti felsorolásban, hanem csak csallóközi és a hegyek alatti helységeket. Már ebben is azt a törekvést kell látnunk, hogy az érsekség a bortizedhez ragaszkodott, a gabonatizedet mellékesnek tekintette. Megerősíti ezt a feltevésünket, hogy a szempci és cseklószi tizedekből is csak a gabonatizedet adták bérbe, a bortizedet természetben hajtották be ebben a két mezővárosban is.10 9 A gabonatized eredményét minden évben pontosan feljegyezték a főkönyvben. 1488-ban 13 099 kepe, 1489-ben 13 745 kepe, 1490-ben 10 913 kepe volt a tényleges eredmény. Önkéntelenül is felmerül a kérdés, nincs-e összefüggés a bérleti összeg változása és a kepék számának változása között. A főkönyvek erre a kérdésre nem adnak választ, de meggyőződésünk, hogy az érsekség 1489-ben a rossz termésre való tekintettel kevesebb helység tizedét adta bérbe (ezért csökkent a bérleti összeg), és így a rossz termés ellenére is több gabonát hajtott be, mint a megelőző vagy következő esztendőben. A gabonatized értékét minden esztendőben egyformán számolták el 12 kepét véve 1 fl-tal. Sajnos nem tudjuk megállapítani, hogy milyen mértékben volt reális ez a számítás, mert gabonaeladás mindössze egyszer fordul elő. 1490-ben a Szentgyörgyieknek adnak el gabonát 212,36 fl értékben, de ennél a tételnél nem jegyezték fel az eladott kepék számát. A gabonatizedek így kiszámított értéke és a tizedbérlet együtt alkotta a pozsonyi tizedek követelményét, ezzel az összeggel terhelték meg Vas és Tomori számláját. Egészen más volt a bortizedek helyzete. A bortized címén beszedett hordókat természetben is elszámolták és így tudjuk, hogy 1488-ban 314 hordó, 1489-ben 318 hordó, 1490-ben 294 hordó volt a bortized mennyisége. A bortized hozamát különböző célokra fordították. A 21. sz. táblán közölt elosztásból kiderül, hogy az érsekség a pozsonyi bortizedet jelentős mértékben maga élte fel. Az 1490. évi Esztergomba irányított 132 hordóból valószínűleg még eladtak bizonyos mennyiséget, így az 1490. évi arány nem tükrözi a tényleges viszonyokat. Az 1488. évi 29,4%-os ill. az 1489. évi 33,6%-os fogyasztást azonban már reális aránynak kell tartanunk. A különböző ajándékok és a helybeli fogyasztás (a decimatoroknak „szokás szerint" járó, a pozsonyi ház konyháján főképpen az érsek, a király vagy a királyné itt tartózkodása idején fogyasztott bor) levonása után a szó szoros értelmében vett kereskedelmi forgalomba 1488-ban csupán 62,0%, 1489-ben 49,6%, 1490-ben pedig még ennél is kisebb mennyiség került. A kereskedelmi forgalomban értékesített bor legnagyobb átvevője a király volt, aki nem tartozott a leggyorsabb fizetők közé. 1489-ben a hátralékot egyszerre törlesztette le 2490 fl kifizetésével, de sajnos nem tudjuk, hogy ez mekkora mennyiség ára volt. Az értékesítés másik fajtája a földesúri borkimérés volt. 1488-ban ezen a címen 115,53 fl folyt be meg nem nevezett mennyiség után, 1489-ben 76 hordó bort mértek ki az érseki falvakban 764,— fl-ért, tehát hordónként 10,05 fl-ért. 1490-ben még ennél is magasabb összeget értek el: 21 hordót mértek ki 268,66 fl-ért, azaz hordónként 12,79 fl-ért. 1489-ben ezen a mennyiségen kívül is értékesítettek bort, a familiárisoknak hordónként 5,— fl-ért adtak át 16 hordót még az előző évi termésből. A kimérés a nagybani eladásnál lényegesen nagyobb hasznot hozott ugyan a középkorban is,110 de az 5,— fl-os egységárat még ennek a 109 Intrada 1488. fo. 57 és Intrada 1489. fo. 71. 110 Mcllay K. : Soproni élet a 15. sz. második felében (a IIa herleite r család története) Soproni Szemle, V/1941. 115. 1.
