Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VÉGÉN ' 115 1488-ban a bényi kisebb tizedeket maguk a bényiek bérelték az érsektől. Ki is fizették még abban az esztendőben készpénzben. A számadások csak a „bényi emberekről" beszélnek, egy alkalommal a bírót és a bényi embereket említik. Ez a jelenség annál figyelemreméltóbb, mert egy 1511. évi feljegyzés szerint Hont megyében 13 helység tizedeit bérelték a lakosok.10 5 Az áruforgalom növekedésének azzal a jelenségével állunk szemben, amely a tizedbérletek vizsgálatánál is megnyilvánult már. A nagyobb fogyasztási központok (a bányavárosok, Esztergom, Visegrád stb.) közelében fekvő jobbágyközségek lakossága számára előnyösebb volt a tizednek bérlet formájában történő kifizetése, mint a tizednek természetben más bérlő részére történő átengedése 5. A pozsonyi tized Régi hagyománya volt az esztergomi érsekségnek, hogy a nagy értéket képviselő Pozsony megyei tizedeket nem adta bérbe, hanem saját kezelésben tartotta. Ezt a hagyományt elsősorban a megye komoly mennyiséget kitevő bortizede indokolta. A hagyományt erősítette, hogy a határmenti városból a bort könnyen értékesíthették a sűrűbben lakott osztrák tartományok, vagy — rossz termés esetén — az ország belseje felé is. A Duna közlekedési útja mellett fekvő Pozsonyban ezért az érsekek már a XIV. században házat szereztek, ez a ház volt a Pozsony megyei tizedek behajtásának, kezelésének és értékesítésének központja.106 A vizsgált időszakban itt székelt Vas András és Tomori Bernát, a pozsonyi ház két gondnoka és a pozsonyi tizedek felelős officiálisa. Fennmaradt elszámolásuk alapján10 7 a behajtott tizedek kezeléséről és értékesítéséről jobban vagyunk tájékozva mint az érsekség gazdasági működésének többi ágáról. A Pozsony megyei tizedeket részben áru (gabona és bor), részben készpénzbevétel formájában hajtották be. A „decimae minores" számla elemzése során láttuk, hogy a semptei és' szempci tizedeket az érsekség bérbeadta. A pilisi apát is bért fizetett csákányi tizedei után. Ezeken kívül azonban a pozsonyi tizedek keretén belül voltak még más bérletben kezelt tizedek is. Ezeket csak 1488-ban sorolták fel részletesen, ekkor Somorja, Födémes, Királyfa, Vízkelet, Vedrőd és Üjfalú (Vas András birtoka) tizedeinek, ill. a hegyentúli bortizednek bérletével találkozunk.108 Ezek a külön kezelt tizedbérletek igen eltérő összegeket jelentettek. Somorja tizedeinek bérlete pl. 50,— fl volt, Vízkeleté mindössze 1,60 fl, 1488-ban a bérlet végösszege 118,— fl, 1489-ben 55,50 fl, 1490-ben 105,80 fl volt. A nagy ingadozást az 1489. évi rossz termés magyarázza meg, mert a bérletbe kiadott tizedek általában a birtokait (uo. Lad. 27. fasc. 3. no. 1) vette meg. Ezek közül Libádot az esztergomi káptalannak adta el 2000 fl-ért (uo. Lad. 27. fase. 3. no. I, 2, 3), a szenyéri uradalmat 6000 fl-ért Bakóc Tamásnak adta el (uo. Lad. 28. fasc. 3. no. 1). 105 Ez a feljegyzés az esztergomi Boldogasszony kápolna honti tizedeinek 1511. évi bérletét tartalmazza. A tizedbérlők között földesurak (kisnemesek és a bozólti prépost), egy plébános, egy esztergomi kanonok mellett a helységek jobbágyai is szerepelnek. Uo, Lad. 46. fasc. 4. no. 5. 100 Ortvay T. : Pozsony város története II/2. 27. és 74. 1. 107 A fentebb már említett „Registrum Bernaldi". 108 A hegyentúli kerület Pozsony megyének a Morva folyó és a Kis-Kárpátok közt elterülő része volt. S*
