Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VÉGÉN ' 119 értékű bor és szövetek miatt folyt per.8 8 Cecei Kis Máté működésének mérlegét talán úgy vonhatjuk meg, hogy életében két uradalmat (a turóci Blatnicát és a liptói Újvárt) és néhány kisebb birtokot szerzett,8 9 1487-ben Cecei Kis a turóci Laszkárt vette meg 200 fl-ért,9 0 Korvin Jánosnak a turóci Mosóéért 8000 fl-ot fizetett ki.9 1 Szakácsi Balázs a jelek szerint nem származott régi polgári családból, családjából ő volt az első nemzedék képviselője Pesten.9 2 A deákok útján, kancelláriai szolgálat révén szerezte vagyonát, s — amennyire ez a töredékes anyagból megállapítható — elsősorban regálé és egyházi tized bérlete révén gazdagodott meg. 1504-ben úgy látszik ebbe is bukott bele, mert Bakóc Tamással szemben fennálló 2890 fl adósságával csődbe ment.93 Személyében azt az első generációt látjuk magunk előtt, amely faluról vagy mezővárosból hivatali pályafutása során meggazdagodva a városi polgárok soraiba jutott be, s a városban jelentős szerepet játszott. Cecei a tizedbérletet áruval és készpénzzel, Szakácsi készpénzzel és hitelnyújtással egyenlítette ki. A Salczer-féle nyugta arra vall, hogy Cecei áruja mögött részben áruhitel húzódik meg (ez természetesen nem vonatkozik a saját erdejéből kitermelt épületfára). Ez a törlesztési mód jellegzetesen középkori jelenség volt, s a pénzkímélő forgalomnak erre a részére még vissza fogunk térni. A tizedbérlettel kapcsolatban itt most csak a tizedbérlőkre mint típusokra kell rámutatnunk. A tizedbérlők tulajdonképpen kezdőtőkével rendelkeztek, s a kezdőtőkét fordították a bérlet első, készpénzben kifizetett részletére. A további részleteket ki-ki úgy törlesztette, ahogy a középkori gazdasági élet hitelrendszerében elhelyezkedett. Cecei Kis részben saját árujával, részben a kereskedelemben biztosított áruhitelével egyenlítette ki adósságát. Szakácsinak saját termelésű áruja nem volt, kapcsolatai a budai kereskedők felé tették hitelképessé, ő tehát az érseknek budai kereskedőkkel és iparosokkal szemben fennálló kötelezettségeit vette át. Gosztonyi prépost látszólag a konzervatív elemet képviselte. Szinte kizárólag készpénzzel fizetett, kis részletekben. Árut ő maga nem szállított, de egy alkalommal a Garázda Péter által szállított 4 hordó bor árának, 40,— fl-nak erejéig, máskor 413,— fl erejéig az érseki alkalmazottak salláriumának kifizetését vállalta. De, hogy tulajdonképpen ő is kereskedelemből élt, azt legjobban az bizonyítja, hogy 1489-ben 25fl-ot „német pénzben" folyósított. Ezta „német pénzt" nyilván az ausztriai bor- vagy gabonakereskedelemben szerezte. Cecei Kis, Gosztonyi és Szakácsi a decimae maiores bérlői voltak, működésük ismertetésekor nem szóltunk a decimae minores bérlőiről. Közülük Lábatlani Gergelyt, Garázda prépostot és Nagylucsei Balázst ugyanabba a kategóriába kell sorolnunk, mint Cecei Kist és társait, mint ahogyan Cecei és Gosztonyi is bérelt kisebb tizedeket is. A kisebb tizedbérlők többsége azonban nem az ő csoportjukból került ki, hanem az uradalom alkalmazottaiból. Az érsekség a kisebb tizedeket a tizedbérlet erejéig salláriumként adta ki az officiálisoknak. Ezeknek természetesen nem kellett a bérleti összeget 88 Révay es. lt. Blatnica III. no. б. 89 Uo. Blatnica II. 11., 12. 90 Uo. Blatnica II. 6. 91 Dl. 46,141 és 46,161. 92 Kubinyi A. : A kincstári személyzet a XV. század második felében (Tanulmányok Budapest múltjából XII. [1956] 32,'34. 1. és 122. jegyzet.) 93 Uo. A 122. jegyzet szerint csak 1494-ben szerepel első ízben pesti polgárként.
