Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
112 FÜGEDIERIK megfizetniük, az egész tizedbérlet névleges tevékenység volt, tulajdonképpen «sak elszámolás, amelynek során a salláriumot a tizedbérlet összegével csökkentették. Ez a jelenség tehát ugyanannak a pénzkímélő forgalomnak egy része, amelyre .már fentebb rámutattunk. Van ennek a jelenségnek másik oldala is, amelyet pontos, számszerű adatokkal nem tudunk ugyan alátámasztani, amelyre azonban mégis rá kell mutatnunk. Induljunk ki egyrészt abból, hogy Cecei — akinek működését a legrészletesebben ismerjük — a tizedbérletet majdnem teljesen megfizette, de biztosan nyereséggel zárta le. Másrészt induljunk ki abból, hogy az officiálisok, akiknek salláriumként a kisebb tizedeket kiadták vagy abban a kerületben, vagy más vonatkozásban a tizedköteles jobbágyok elöljárói voltak, könnyen alkalmazhatták a behajtás során a gazdaságon kívüli kényszer eszközét és mindenkor teljes egészében behajthatták a termés tizedrészét. Ebből a két tényből kiindulva azt kell állítanunk, hogy a tizedeket az officiálisok nemcsak az elszámolt összeg erejéig hajthatták be, hanem annál magasabb összeghez, vagy magasabb értékű áruhoz jutottak. Nem kell itt a hatalommal való visszaélésre gondolnunk. Ha az officiális csak az évi gabona-, bor- és méztermés tizedrészét szedte be, és azt értékesítette, akkor is magasabb jövedelemhez juthatott. A kisebb tizedek bérleti öszszege ui. a számadáskönyvek tanúsága szerint éveken át változatlan volt. A pilisi apát csákányi tizedének bérletére már 1341-ben szerződést kötött,94 1431-ben ennek a szerződésnek értelmében 68,—fl-ot fizetett bérleti díjként,95 s 1488—1490 közt még mindig 68,— fl volt a bérlet összege. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a kisebb tizedek bérlete nemcsak néhány év leforgása alatt, hanem évtizedek alatt sem változott. Az ilyen állandósult tizedbérlet esetében mindig fennállott annak a lehetősége, hogy a ténylegesen begyűjtött áru értéke magasabb volt, mint a bérlet i összeg. Megfelelő körülmények között ezt az árut haszonnal lehetett értékesíteni, tehát az elszámolt összegen felül többletnyereséget biztosítani. Palásti György deák, Kozárdi János alvárnagy és társaik utódaiból szerencsés esetben ugyanolyan üzletelő középbirtokosok lehettek, mint amilyen Cecei Kis Máté volt, aki maga is egy ilyen officiális, Cecei „Wamos" László nevű kisnemes fiaként látta meg a napvilágot.96 Cecei Kis Máté és a kisebb tizedek bérlői egy és ugyanazon típushoz tartoznak. A decimae minores bérlői kezdeti állapotban, Cecei Kis pedig tetőpontján mutatják be azt a típust, amelynek hivatali pályafutásával és irodalmi működésével az 1940-es évek óta a tudományos kutatás részletesen foglalkozott.97 és amelynek gazdasági működésére a Hipolit-kódex adatai alapján most élesebb fényt vethetünk. A típus karrierjének kezdő lépése a deák műveltség megszerzése és a feudális hivatali hierarchiában való elhelyezkedés volt. A hierarchiát gazdasági szempontból nem egyedül a kancelláriai, vagy más országos hivatali szolgálat jelentette, megfelelt erre a célra a nagybirtokok hivatalszervezete is. A nagybirtokok igazgatásának minden 94 Békefi : id. m. I. 335. 1. 95 Uo. I. 404. 1. 96 Révay es. lt. Blatnica II. no. 1. A címeradományozásnál „nobili Matheo filio Ladislai Wamos de Czecze" szerepel. Ilyen értelemben helyesbítendő Turul 1905. 74.1. — Cecei Miklós egyébként szakértőnek számíthatott vámügyekben, mert résztvett a magyar—lengyel kereskedelmi tárgyalásokon. Iványi B. : Bártfa sz. kir. város levéltára 1319—1526. I. [Továbbiakban: Iványi : Bártfa] 2751., 2766., 2757., 2758. sz. 97 Bonis Gy. : Egy Jagelló-kori magyar jogász. A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Évkönyve 1953. — Gerézdi János ezirányú kutatása még nem jelent meg.
